1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.
A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A vármegyei és városi törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Gulácsy István - Halasy József
89 lett, vármegyéje, saját kérelmére, nyugdíjazta. 1926-ban fajvédő programmal választották meg Miskolcon pótképviselőnek és 1930 nyarán Borbély-Maczky Emil helyét foglalta el a képviselőházban. 1931-iben is fellépett az egységes párt programjával, de akkor Eckhardt Tiborral szemben kisebbségben maradt. A Nemzeti Egység Pártjának tagja. Miskolc város törvényhatósági bizottsága 1933-ban választotta felsőházi taggá, 1924-ben avatták vitézzé, 1927-ben pedig a Johannita-rend tiszteletbeli lovagja lett. Gulácsy István (Szatmár-Ugocsa-Bereg vármegye törvényhatóságának választottja) 1866-ban született Beregszászon. Református, nyugalmazott alispán, földbirtokos. Jogi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte el s utána szülő vármegyéje szolgálatába lépett. Mint szolgabíró 1890-ben kezdte meg pályáját s fokozatosan előrehaladva, 1905-ben alispán lett. Sok érdeme van vármegyéjének kulturális és gazdasági fejlődése terén. Alispánsága idején mintegy 25.000 hold ingatlant vásárolt községek *ës úrbéres községek részére és ezzel, tekintettel arra, hogy legnagyobbrészt holtkézi birtokokat szabadított fel, már abban az időben megkezdte a földreform végrehajtását. Minden községben járványkórházat állított fel. A forradalmi kormány eltávolította állásából, a bolsevisták pedig fogságba vetették s három hónapig raboskodott. A Friedrichkormány visszahelyezte állásába, melyet 1923-ig, a megye önállóságának megszűnéséig tölött be. Ekkor nyugalomba vonult s azóta beregdaróci birtokán gazdálkodik. Halasy József (Borsod vármegye törvényhatóságának választottja) 1860-ban született a borsodmegyei Kőteleken, régi birtokos családból. Római katolikus, császári és királyi kamarás, földbirtokos. Tanulmányainak befejezése után a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnál kezdte meg pályáját. 1897 óta tibolddaróci, kácsi és dévaványai birtokain gazdálkodik és igen tevékeny részt vesz a vármegye életében. 1920-ban a Borsod-Gömör-Kishont vármegye főispánja lett és két éven át állt a megye élén. Tagja Borsod vármegye törvényhatósági bizottságának, amely felsőházi póttaggá választotta és mint rendes tag Brezovay László halála után került a felsőházba.
