1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A református, az ágostai hitvallású evangélikus és az unitárius egyház egyháznagyjai és főhivatalnokai - Dr. Balogh Jenő

40 Dr Balogh Jenő (A dunántúli református egyházkerület főgondnoka) 1864-^ben született Devecseren, Veszprém vármegyében. Nyugalmazott igazságügyminiszter, belső titkos tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Főiskolai tanulmányait a budapesti egyetemen végezte el, utána a berlini egyetemen egészítette ki büntetőjogi tanulmányait. 1888-Hban a budapesti tudományegyetem a büntetőjog s a bűnvádi eljárási jog magántanárává . habilitálta. 1891-től az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályában működött s résztvett a bűnvádi perrendtartás és több más igazságügyi törvény előkészítésében. 1900-ban a büntetőjog és büntető perjog nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Plósz Sándor és több utóda felszólítására mint tanár is résztvett a büntetőjog kodifikálásában ; ő kezdeményezte az 1908. évi büntetőnovellát, amely a feltételes elítélés intézményét és a fiatalkorúak büntetőjogának reformját tartalmazza. Katedrájától 19104)en vált meg, amikor a gróf Khuen-Hédervárykormány kultuszállamtitikára lett. A marosújvári kerület ugyanebben az évben nemzeti munkapárti programmal megválasztotta képviselőjének. 1913-ban a király a Tisza-kormány igazságügyminiszterévé nevezte ki. Az ő nevéhez fűződik a háborút közvetlenül megelőző s a háború idejére eső büntetőjogi törvényalkotások jelentősebb része. Ő alkotta meg a királyság védelméről szóló törvényt s az 1914. évi sajtótörvényt. Tisza István bukása után visszavonult a politikai élettől is munkásságát teljesen a tudománynak szentelte. A Magyar Tudományos Akadémia 1920-ban egyhangúlag főtitkárává választotta meg. Igen nagy érdeme, hogy az elmúlt nehéz időkben biztosította a tudó-, mányos munka zavartalanságát. Az Akadémia érdemeit kívánta jutalmazni akikor, amikor felsőházi tagjává jelölte, de ő szerénységével e megtiszteltetést elhárította magától. Egyházának életében is jelentős szerepet visz, főgondnoka a dunántúli református egyházkerületnek. Jelesebb munkái: A sértett fél jogköre a büntetőjogban (1887); Börtönügyi viszonyaink reformjához (1888); Magyar bűnvádi eljárási jog (1901); A büntető perjog tankönyve (1906); Fiatalkorúak és a büntetőjog (1909) ; A bűnvádi perrendtartás magyarázata (1910) ; Gróf Tisza István emlékezete (1921). A dunamelléki református egyházkerület főgondnokának, Darányi Ignácnak halála után ő lett egyházának harmadik, rangban legidősebb főgondnoka s mint ilyen, kapott meghívást a felsőházba, ahol főleg népjóléti, szociális, közoktatási és külügyi kérdések tárgyalásában vett részt a múlt ciklusban. A kormányzó 1925-ben az I. osztályú Magyar Érdemkereszttel tüntette ki.