1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.
A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A református, az ágostai hitvallású evangélikus és az unitárius egyház egyháznagyjai és főhivatalnokai - Id. gróf Teleki József - Báró Vay László
41 Id. gróf Teleki József (A dunamelléki református egyházkerület főgondnoka) 1859-ben született Gyomron. Lipcsében és Berlinben hallgatott jogot s a budapesti egyetemen avatták az államtudományok doktorává. Egy ideig Pest vármegye tiszteletbeli főszolgabírája volt. Örökös jogú tagja s jegyzője volt a főrendiháznak. Az 1887. évi választások alkalmával a fülöpszállási kerület szabadelvűpárti programmal megválasztotta országgyűlési képviselőjévé, 1892j ben pedig a makói kerület küldötte be a képviselőházba Justh Gyulával szemben. 1896-ban is fellépett ugyanitt, de akkor kisebbségben maradt. Ekkor újra elfoglalta helyét a főrendiháziban s élénk részt vett annak tanácskozásain, folytatva határozott szabadelvű politikáját. 1910j ben ő szervezte meg Pest vármegyében a nemzeti munkapártot s araiak elnöke is lett. A választások során a dunavecsei kerületben lépett fel, de kisebbségben mairadt a Kossuth-párti Benyovszky Sándor gróffal szemben. A felsőházba, megalakulásakor, az örökös jogú főrendi családok küldöttek be. Báró Vay László (A tiszántúli református egyházkerület főgondnoka) 1890-ben született Tiszalökön. Középiskolai tanulmányai elvégzése után Németországban és Európa más államaiban töltött hosszabb időt. Hazatérve, önkéntesi évét az 1. közös huszárezjrednél szolgálta le, majd a 14. közös huszárezredhez helyezték át s ennek kötelékében vonult a harctérre is. Mint tartalékos főhadnagy küzdötte végig a háborút. Az összeomlás után átvette a nagykiterjedésű családi birtokok kezelését, amelyeknek nagy része román megszállt területre esett. Emiatt 1926-ig Romániában tartózkodott és tevékeny részt vett az erdélyi református egyházi életben is. 1926-ban repatriált s mint csonka Bihar-vármegye törvényhatósági bizottsági tagja, rövidesen bekapcsolódott a politikai életbe is. A felsőház megalakulásakor az örökös jogú családok küldöttek be a felsőházba, ahol főleg a közgazdaságot és a mezőgazdaságot érintő kérdésekkel foglalkozott behatóan. 1929-ben a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke lett. 1930-ban Bihar vármegye főispánjává, majd 1932-ben Debrecen város és Hajdú vármegye főispánjává nevezték ki. Az egyházi életbe 1927-ben kapcsolódott be: 1917-ben a zsákai református egyházközség főgondnoka, 1928-ban az egyházkerület egyik világi jegyzője, 1932-ben a csonka biharérmelleki egyházmegye gondnoka lett, majd 1933-ban a tiszántúli református egyházkerület főgondnokává választották meg.
