1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Tahy László - Takács Ferenc

376 be. Főtanácsosa a Magyar Nemzeti Banknak, elnöke a Magyar Munkaadók Központjának, a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének, a Magyar Hitelügyi Védegyletnek. Tahy László (Balassagyarmat, Nemzeti Egység Pártja) 1881-ben született Eperjesen. Református, miniszterelnökségi államtitkár. A bécsi konzuli akadémia elvégzése után a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához került szolgálattételre. Mint diplomata 1905-ben a bukaresti osztrák-magyar konzulátuson kezdte meg pályáját, ahonnan rövid idő múlva a külügyminisztériumba rendelték, 1907-ben pedig Monasztirba került alkonzulnak. Később a nisi konzulátus élére került, 1909-ben pedig a mitrovicai konzulátus vezetését vette át. 1913 őszén konzuli címmel a bagdadi konzulátus vezetésével bízták meg. Amikor az angolok Bagdadot elfoglalták, Moszulba került a konzulátus, amelyet 1917 decemberéig vezetett. 1918-ban áthelyezték a kontantinápolyi osztrák-magyar nagykövetséghez és itt teljesített szolgálatot az összeomlásig. Az önálló magyar külügyi szolgálat megszervezésekor magyar állami szolgálatba lépett át. 1920-ban, mint a prágai diplomáciai képviselet vezetője, I. osztályú követségi tanácsossá lépett elő, egy év múlva pedig rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré nevezték ki. 1924-ben Magyarország törökországi követe lett és tíz évi működése alatt sok érdemet szerzett a magyar-török baráti és kersekedelmi kapcsolatok kiépítésében. 1934 januárjában a berni magyar követség vezetésével bízták meg s ugyanekkor a Nemzetek Szövetsége mellett működő képviseletet is vezette, míg 1935 januárjában a Gömbös-kormányban a miniszterelnökség politikai államtitkárává nevezték ki. Takács Ferenc (Hódmezővásárhely, Szociáldemokrata Párt) 1893-ban született Hódmezővásárhelyen, szegénysorsú kisbirtokos családból. Református, kisiparos. Szülei ipari pályára adták. A kőművesmesterséget tanulta, 1910-ben lett segéd és a világháború kitöréséig különböző alkalmazásban bejárta az egész országot. Erdélyben érte a mozgósítás. A volt 7. közös utászzászlóaljhoz vonult be és a kárpáti harcokban, 1915 tavaszán mindkét lábán súlyosan megsebesült. A pozsonyi kórházban ápolták majdnem egy esztendeig, utána pedig a pozsonyi rokkantintézetnél volt hosszú ideig Zander-kezelés alatt. Csapatteste mint ötvenszáza-