1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Buchinger Manó - Dr. Bud János

236 alatt szűntek meg az agrártermészetű gazdasági korlátozások. Amikor a közélelmezési minisztérium megszűnt, mint tárcané'lküli miniszter a pénzügyminisztérium adminisztratív ügyeinek vezetését vette át, 1924 novemberében pedig pénzügyminiszterré nevezték ki. Sikerrel állította helyre az államháztartás pénzügyi egyensúlyát. Már a harmadik költségvetési félév felesleggel zárult és így lehetővé vált, hogy a kormány a népszövetségi kölcsönnek több mint kétharmadát hasznos beruházásokra fordítsa. Ő vezette be a pengő-értéket, olcsó külföldi kölcsönnel látta el a mezőgazdaságot és a városok hitelproblémáját is sikerrel oldotta meg. Az országgyűlésben előbb a rétsági kerület, majd Békéscsaba mandátumával foglalt helyet. A gazdasági helyzet javulásával első teendője a közterhek csökkentése volt. A svéd gyufatröszttel kötött szerződés alapján jelentékeny kölcsönt szerzett az országnak, amivel lehetővé vált a földbirtokreform pénzügyi rendezése, majd széleskörű beruházási programot állított fel. 1928 szeptemberében mint tárcanélküM miniszter a közgazdasági minisztérium élére került azzal a feladattal, hogy a gazdaságpolitka egységes irány itója legyen. A gazdasági élet rokonszenvvel kísérte működését. Legnagyobb feladata a 360 milliós kereskedelmi mérleghiány megszüntetése volt. A kivitelnek különböző irányú 'támogatásával és kellő kereskedelmi szerződésekkel, 1929 augusztusától már mint kereskedelmi miniszter nemcsak eltüntette a deficitet, de 1930-ban már 80 milliós kiviteli többletet értünk el. A világgazdasági válság egyre erősebben éreztette hatását és fokozódott a munkanélküliség, amelynek leküzdésére jelentős út- és hídépítési programot dolgozott ki s azt részben ímeg is valósította. Működésének utolsó félévében került tető alá az energia-törvény, később az iparfejlesztési, majd a kartelltörvény is. Sokat fáradozott a kereskedelmi politikai hálózat kiépítésén és több mélyreható reformtervet dolgozott ki, de ezeket már nem valósíthatta meg. Kilencévii miniszterség után 1931 augusztus 19-én megvált tárcájától s újból elfoglalta gazdaságpolitikai tanszékét a műegyetemen. Elnöke az Országos Ipartanácsnak, a Magyar Biztosítástudományi Társulatnak, alelnöke a Magyar Statisztikai Társaságnak, tagja a Magyar Közlekedésügyi Bizottságnak, az Országos Statisztikai Tanácsnak, elnöke a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara gyáripari szakosztályának. Széleskörű szakirodalmi tevékenységre tekint vissza. Nagyobb munkái: A magyar szent korona országainak bűnügyi statisztikája (1904—1908) ; Magyarország népességének foglalkozása; Bűnügyi statisztikánk reformja; Népünk halandósága és élettartama (1907) ; A munkanélküliség statisztikája Magyarországon (1910); Az elválások alakulása hazánkban; A koncentráció a gazdaságtársadalmi életben (1911) ; A gyermekmunka hazánkban és a külföldön (1912) ; Bűnügyi statisztikánk és a kriminalisztikánk iránya. Közpályája során sokszor részesült kitüntetésben. Tulajdonosa az I. osztályú Magyar Érdemkeresztnek és még több magas kitüntetésnek.