1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Biró Pál - Vitéz Bobory György

230 Dr Biró Pál (Ózd, pártonkívüli) 1881-ben született Budapesten. Római katolikus, a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű rt. elnöke. A középiskolát a budapesti piaristák főgimnáziumában végezte, jogi tanulmányait a berlini, íreiburgi és budapesti egyetemen s aw utóbbin avatták 1902-ben államtudományi doktorrá. Tanulmányainak befejezése után a Rima' murány—Salgótarjáni Vasmű rt. szolgálatába lépett s a hatalmas iparvállalatnak 1912-ben kereskedelmi igazgatója, 1917-ben vezérigazgatój? lett, 1927 óta az igazgatóság elnöke. A háborút megelőző években a magyar iparnak a nemzetközi viszonylatokba való bekapcsolása körül szerzett jelentős érdemeket. A háború alatt fontos szerepet töltött be . a hadiiparban, mint a közös hadügyminisztériumban működő nyolctagú „Eisenwirtsehaftsrat" tagja. 1920 tavaszán, mint ipari szakértő vett részt a magyar békedelegáció munkájában Neuilly-ben. A magyar közgazdasági élet egyik vezető egyénisége. A második nemzetgyűlésben egységespárti programmal képviselte az ózdi kerületet. Szinte kizárólag közgazdasági kérdésekkel foglalkozott s különösen az autonóm vámtarifáról szóló javaslat és a szanálási törvény tárgyalásakor mondott beszédeivel tűnt fel. Az első országgyűlésben is régi kerületének egyhangú mandátumával foglalt helyet s közgazdasági és ipari kérdésekkel foglalkozó felszólalásainak mindig igen nagy súlya volt. Különösen emlékezetes az a vita, amit Sándor Pállal folytatott a kereskedelem és a nagyipar között felmerült konfliktusról. 1931-ben is egyhangúlag választotta meg az ózdi kerület s a ház beválasztotta a 33-as országos bizottságba. Az 1935. évi választások előtt Bethlen István gróffal együtt kilépett a nemzeti egység pártjából. Vitéz Bobory György (Tiszafüred, Nemzeti Egység Pártja) 1883-ban született Jászberényiben. Római katolikus, földbirtokos, a képviselőház alelnöke. Jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte és ott 'szerezte «meg az államtudományi doktorátust. Közigazgatási pályáját mint gyakornok 1906-ban kezdte meg. 1908-ban szolgabíró lett, 1919-ben pedig a legnehezebb viszonyok között átvette a pétervásári főszolgabírói hivatal vezetését. A bolsevizmus kitörésekor letartóztatták és kétízben is forradalmi törvényszék elé állították. 1919 májusában a hevesinegyei ellenforradalomban való részvétel és annak szervezése miatt halálra ítélték és szöknie kel-