1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Boczonádi Szabó Imre

231 lett. 1919 augusztusában, a román megszállás alatt, vette át újból főszolgabírói hivatalának vezetését. 1919 szeptemberében kormánybiztossá nevezték ki, 1920-ban pedig Heves vármegye főispánja lett s tisztét 1925 májusáig töltötte be. A világháborúban a mozgósítás napjától az összeomlásig teljesített katonai szolgálatot, megfordulít a legtöbb harctéren, több kitüntetést szerzett és hároimízben meg is sebesült. Közéleti érdemeinek elismeréséül a kormányzó dicsérő elismerésben részesítette. Heves vármegye életében tevékeny szerepet visz. A múlt országgyűlésnek is tagja volt, a tiszafüredi kerület választotta meg 1931-ben is az egységespárt progra mm jávai. Régi kerülete most egyhangú mandátummal küldötte az országgyűlésbe. Boczonádi Szabó Imre .(Budapestkörnyék, Nemzeti Egység Pártja) 1882-ben született Pálmonostorán, Pestvármegyében. Római katolikus, nyugalmazott miniszteri számvizsgáló, a „Méhészet" felelős szerkesztője. Marosvásárhelyen felsőkereskedelmi iskolát végzett, utána Budapesten államszámviteltani vizsgát tett. 1903-ban mint napidíjas, a földművelésügyi minisztériumban kezdte meg szolgálatát. 1911-ben nevezték ki számellenőrré. 1916-ban számvizsgálói címet kapott, 1917-ben pedig számvizsgálóvá lépett élő. 1906-tól a földművelésügyi minisztérium erdélyrészi kirendeltségénél, Marosvásárhelyen volt szolgálatban, 1913-tól pedig a minisztérium felvidéki kirendeltségénél, Zsolnán teljesített szolgálatot. 1916-ban a hadműveletek folytán károsult északkeleti vármegyékben létesített kormánybiztosságnál, Homonnán, volt egy évig kirendeltségben s 1918 októberében került a minisztérium központi számvevőségéhez. 1921-ben saját kérelmére ment nyugdíjba. A közismert s módosított Boczonádi-vándorkaptárak feltalálója. A magyarországi vándoméhészet általános terjedése terén reformmunkát végzett. A Méhészet című folyóiratnak tizenöt éve felelős szerkesztője és kiadója, a Méhgazdaság című szakkönyve pedig a méhészeti szakirodalom legismertebb munkája. Az összeomlás óta állandóan tevékeny részt vett a nemzeti társadalmi mozgalmakban/Gróf Károlyi Mihály kormánya idején a kisgazdapártban végzett szervező munkát. Miután még a bolsevizmus idején sem volt hajlandó belépni a szociáldemokrata pártba, újpesti lakásán házkutatást tartottak s menekülnie kellett. Sopron vármegyében a Fertő-Hanságban húzta meg magát s csak a kommün bukása után tért vissza. Azóta állandóan résztvesz a jobboldali mozgalmakban. Elnöke volt az Ébredő Magya-