1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A Kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Dr. Heinrich Dezső - Dr. Herczeg Ferenc

151 a legelső irodalmi orgánumok közé emelkedett s páratlan gyorsasággal terjedt el. Nevét ekkor már országszerte ismerték. A Petőfi Társaság 1891-ben, a Kisfaludy Társaság 1903-ban rendes tagjává választotta, 1899-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. A Petőfi Társaság 1903-ban, Bartók Lajos halála után alelnökévé választotta, 1904-ben pedig a Jókai Mór halálával elárvult elnöki székbe emelte. 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. Műveivel hatízben nyert pályadíjat a Magyar Tudományos Akadémián, amelynek ezidőszerint igazgató tagja. Háromszor nyerte el a Péczely-féle nagy pályadíjat és háromszor a Vojnits-díjat. A mai magyar irodalom legkiválóbb képviselője, akit többízben jelöltek a Nobel-díjra is. Irodalmi tevékenysége világszerte ismertté tette nevét s munkáinak egy részét német, francia, angol, olasz, lengyel, svéd, spanyol, finn és cseh nyelvre is lefordították. Színművei, amelyekből egyesek példátlan sikert arattak, ismert műsordarabjai a külföldi színházaknak is. írói működésének negyvenedik évfordulóján országszerte megnyilvánult iránta a nemzet szeretete. Szülővárosa 1896-ban szabadelvűpárti programmal országgyűlési képviselőjévé választotta s rövid megszakítással tagja volt a képviselőháznak az összeomlásig. 1904-ben kisebbségben maradt Versecen, de ugyanebben az évben időközi választáson megválasztotta az aradmegyei pécskai kerület, s ennek mandátumával volt tagja a képviselőháznak egészen a forradalom kitöréséig. A napi politikától képviselősége idején is távoltartotta magát, jóllehet Tisza István gróf egyik legbensőbb híve volt. A Házban csak ritkán szólalt fel, politikai kérdésekben azonban mégis nagy tekintélye volt, amit éles és gúnyos cikkeinek köszönhetett. Az összeomlás után visszavonult a politikai szerepléstől egészen az utóbbi évekig, amikor a revíziós mozgalom élére állt. Mint a Revíziós Liga elnöke, fáradhatatlan munkásságával elévülhetetlen szolgálatokat tett a magyar igazságnak a kiérdemelte a nemzet háláját. A legfelsőbb elismerés többizben fordult személye felé. A kormányzó 1926-ban a II. osztályú Magyar Érdemkereszttel és a csillaggal tüntette ki, 1929-ben Corvin-láncot adományozta neki, 1933-ben pedig az I. osztályú Magyar Érdemkeresetet. Tulajdonosa a Literis et artibus-nak, díszpolgára Budapest székesfővárosnak, Debrecen sz. kir. városnak és Nagycenk nagyközségnek. Nagyobb munkái a következők: Fenn és lenn (1889), Mutamur (1892), Gyurkovics lányok (1893), A dolovai nábob leánya (1895), Szabolcs házassága (1896), Honthy háza (1896), Egy leány története (1899), Idegenek között (1900), Pogányok (1901), Ocskay brigadéros (1901), Balatoni rege (1902), Bizánc (1904), A honszerző (1905), Lélekrablás (1906), Déryné ifiasszony (1907), A kivándorlók (1909), Szerelmesek (1909), Szelek szárnyán (1910), A fehér páva (1911), Éva boszorkány (1912), Álomország (1912), Napváros (1912), Az ezredes (1914), A hét sváb (1916), Az aranyhegedű (1916), A kék róka (1917), Árva László király (1917), Tilla (1918), Az élet kapuja (1919), A fekete lovas (1919), Két arckép (1919), A fogyó hold