1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A Kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Jekelfalussy Zoltán - Dr. Juhász Andor

152 (1922), A költő és a halál (1922), A holitsi Cupido (1924), A Lánszky-motor (1926), A híd (1926), A milói Vénusz karja (1927), A nap fia (1931), Ádám, hol vagy? (1935). Jekelf alussy Zoltán 1862-ben született a zemplénmegyei Variházán. Evangélikus, belső titkos tanácsos, nyugalmazott fiumei kormányzó. Egyetemi tanulmányait részben Bécsben, részben Budapesten végezte s itt tett jogi és államtudományi államvizsgát. Közszolgálati pályáját mint segédfogalmazó a földművelésügyi minisztériumban kezdte meg, majd rövidesen kinevezték miniszteri fogalmazónak a pénzügyminisztériumba, ahonnan mint miniszteri titkár a belügymnisztériumba került. 1905-ben előbb osztálytanácsosi, majd miniszteri tanácsosi ranggal a belügyminisztérium elnöki osztályát vezette, az új kivándorlási törvény életbeléptetésekor pedig miniszteri tanácsossá s a kivándorlási biztosi hivatal főnökévé nevezték ki. A világháború kitörésekor a belügyminisztérium háborúval kapcsolatos ügyeinek vezetésével bízták meg. A király hasznos szolgálataiért a Lipót-renddel tüntette ki. Mint a koronázási bizottság elnöke a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. 1917-ben kinevezték Fiume és a magyar-horvát tengerpart kormányzójává s e tisztében érte az összeomlás. A forradalmak után nyugalomba ment. Az alkotmányos élet helyreállítása után többízben szerepelt mint zászlósúr a miniszteri eskütételeknél. Dr Juhász Andor 1864-ben született Kassán. Református, a Kúria nyugalmazott elnöke. A gimnáziumot Kassán, a jogot pedig Kassán és Budapesten végezte. 1886-ban lépett a bírói pályára, mint a kassai törvényszék joggyakornoka. 1891-ben aljárásbíróvá nevezték ki a miskolci járásbírósághoz, 1892-ben visszakerült szülővárosába, Kassára, ahol 1893-ban tanácsjegyzőül a királyi táblához rendelték be. 1895-ben a kassai törvényszékhez bíróvá, 1898-ban a kassai ítélőtáblához elnöki titkárra, 1901-ben pedig ugyanoda ítélőtáblai bíróvá nevezték ki. 1906-ban a Kúriához rendelték be kisegítő bírónak, 1911-ben a budapesti törvényszék elnöki székét foglalta el. 1915-ben a budapesti ítélőtábla elnökévé nevezték ki s ebben a tisztében egy évtizeden át működött. Méltósága alapján ugyanekkor tagja lett a főrendiháznak is, amely utolsó érdemleges ülésén, 1918 augusztus 14-én, az ő előadása mellett tárgyalta a választójogi javaslatot. A