1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A Kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Báró Hazai Samu

149 Báró Hazai Samu 1851-ben született Rimaszombaton. Római katolikus, nyugalmazott vezérezredes, belső titkos tanácsos. A gimnázium hat osztálya után a kereskedelmi akadémiát végezte el. Mint közhonvéd vonult be 1873-ban s a katonai pályán ritka előmenetelt ért el. Képességeit csakhamar felismerték s még 1873-ban a Ludovika Akadémiába vezényelték. 1876-ban lett hadnagy. 1881-ben a honvéd felsőbb tiszti tanfolyam és a bécsi hadiiskola elvégzése után főhadnaggyá nevezték ki s gyorsan emelkedett tovább pályáján. 1886-ban a honvédelmi minisztériumba osztották be. 1889-től öt éven át a Ludovika Akadémia s a felsőbb tiszti tanfolyam, 1896-tól pedig a honvédtörzstiszti tanfolyam tanára volt. 1897-ben vezérkari ezredessé nevezték ki, 1902-ben pedig a honvédtörzstiszti tanfolyam parancsnoka lett. Még ugyanebben az évben a honvédelmi minisztérium első csoportjának főnöki teendőivel bízták meg s tekintélye egyre növekedett. 1907-ben a király tábornoki rangra emelte, 1910-ben pedig honvédelmi miniszterré s belső titkos tanácsossá nevezte ki. Rendkívül nagy szívóssággal látott hozzá a véderőtöx^vénynek a honvédség fejlesztésére irányuló rendelkezései megvalósításához, hiszen az európai feszültség már előrevetette a világháború árnyékát. Minisztersége idejére esik a honvédségnek négy új gyalogezreddel való kibővítése, a honvédezredeknek géppuskákkal való felszerelése, valamint a honvédtüzérség felállítása. 1916-ig állott a honvédelmi tárca élén, amely a világháború közepette roppant nagy teljesítményeket követelt betöltőjétől. Különösen az első nagy orosz támadásnak a Kárpátokban való feltartóztatása állította nagy feladatok elé, főként az emberanyag pótlásánál. Feladatának eredménnyel megfelelt s_1917^ ben a monarchia egész fegyveres erejének pótlásügyi főnöke lett. A király 1908-ban nevezte kI"aTtabornaggyá, ugyanekkor a Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki, 1912-ben pedig a magyar báróság adományozásával jutalmazta érdemeit. Mint vezérezredest érte az összeomlás. Azóta teljesen visszavonult a közélettől. Mint miniszter Losonc mandátumával foglalt helyet az országgyűlésben. Mint szakíró is elismert volt. Sok hadtudományi dolgozata jelent meg s több könyvet is adott ki. 1889-től öt éven át szerkesztője volt a Ludovika Akadémia közlönyének. Önálló munkái közül figyelemreméltó a „Hadsereg szervezete" és az „Alkalmazott harcászati feladatok az Iser környékén". Veszprém, Hódmezővásárhely díszpolgára. Megalakulása óta tagja a felsőháznak. A múlt ciklusban is helyettes elnöke volt a véderőbizottságnak s tagja a pénzügyi bizottságnak, s értékes működést fejtett ki törvényalkotó munkásságukban. Tulajdonosa az I. osztályú Vaskorona-rendnek, az I. osztályú katonai érdemkeresztnek s még sok hadikitüntetésnek.