1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - XIII. A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Vészi József

Ágost „stílusgyakorlatok" cimü kollégiumában is, amelyben a/ akkori fiatal irój nemzedék bontogatta szárnyait. Greguss Ágost ezt a kollégiumát lakásán tartotta s rendes hallgatói közé tartoztak Riedl Frigyes, Angyal Dávid, Szinnyey József, a később tragikus körülmények között elhunyt ambiciózus és nagytehetségű Bánffy Zsigmond, akinek tollából jelent meg Gyulay Pál Olcsó Könyvtárában Lessing Laokoonjának nagyszerű magyar fordítása. és több fiatal magyar iró, akik azóta a magyar irodalom első vonalába kerültek. Vészi József- költőnek indult, és husz-huszonkét esztendős korában két szép kötettel gazdagította a magyar irodalmat. A bánat dalaiból, volt az első kötet címe, és La Traviata: Dalok egy tévedt nőhöz, ily cim alatt jelent meg a másk. Ebben a második kötetében akkoriban kissé merész hangot ütött meg és volt is miatta nagy meghökkenés az irodalom berkeiben. Rákosi Jenő azt irta róla, hogy a tárgy merészsége és a hang izzó túlfűtöttsége vésztjósló tünete a magyar irodalomnak; — később mosolyogva beszélte Vészi, hogy nagyobb baj nem lett ebből a vésztjósló tünetből, mert az ujságirópálya, amelyre természeti adottságainál fogva rá kellett lépnie, nem adott neki többé otiumot arra, hogy mint lirai költő folytassa pályafutását. Újságíró lett tehát. A Pester Lloyd kötelékében kezdte 1877-ben, mint e lap helyi rovatának vezetője. Tóth Béla, Adorján Sándor és Barna Izidor voltak ekkor szűkebb mesterségbeli kollégái. Utóbb a parlamenti rovatban dolgozott s lapja tárcákat, novellákat és könyvkritikákat is közölt tollából, amelyek minden egyes alkalommal feltűnést keltettek az irodalmi körökben. Az egyházpolitikai harcok idején távozott a Pester Lloydtól, hogy 1894-ben Ábrányi Kornél kezéből átvegye a Pesti Napló vezetését. Két esztendőig szerkesztette e lapot Deák Ferenc liberalizmusának szellemében, miglen a kiadóval történt egy elvi természetű összekülönbözése miatt ő és tizenhat társa („Mi tizenheten") kivonult a lap szerkesztőségéből. Ekkor alapította meg (1896-ban) a Budapesti Naplót s e lapban fejtette ki magyar publicisztikai egyéniségét „(v.)" jelű cikkeiben, állandó publicisztikai harcban állva Kaas Ivorral, Bartha Miklóssal és a szélsőjobb irányzat hírlapi reprezentánsaival. Ekkoriban esett meg, hogy Bartha Miklós egy vezércikkében keményen nekitámadt Herczeg Ferencnek az Ocskay brigadéros miatt. Vészi ugyancsak vezércikkben Herczeg mellé állt, amivel az osztatlan magyar közvélemény felfogásának adott hangot. Ez időben fedezte fel a Budapesti Napló hasábjain Prohászka Ottokár halhatatlan irói zsenijét is. Prohászkának Budánovits esztergomi könyvkereskedő kiadásában megjelent Ég és Föld cimü müve szinte nyomtalanul tűnt el akkor; a magyar sajtó tudomást sem vett róla, — ám Vészi 548