1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - XIII. A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Concha Győző

CONCHA GYŐZŐ Marcal tőn, Veszprém vármegyében, 1846 február 10-én született. A budapesti és a bécsi egyetemen folytatott jogi tanulmányainak befejeztével birói pályára lépett. A budapesti Ítélőtáblán működött, előbb mint joggyakornok, 1868-tól 1872-ig segédfogalmazó és fogalmazóként. 1872~ben ügyvédi vizsgát téti. s miután a budapesti tudományegyetemen magántanárrá habilitálták, még ugyanebben az évben az akkor alapitott kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemhez nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki. 1874-ben ugyancsak Kolozsváron a politikai tanszéken nyilvános rendes tanár lelt, 1892 óta pedig a budapesti tudományegyetem rendes tanára. A századeléji politikai generáció jórészt az ő konzervatív-liberális irányú tanain nevelkedett fel. Rendkívül nagy hatása volt tudományos irodalmi munkásságának is. Főműve „Politika" cimü kétkötetas munkája (Budapest I. kötet: Alkotmánytan, 1894., II. kötet: Közigazgatástan, 1905.). E munkájának első kötetét a Magyar Tudományos Akadémia nagy dijával, második kötetét a Szlrckay-dijjal tüntette ki. Tudományos folyóiratokba, elsősorban a Budapesti Szemlébe irt kisebb-nagyobb értekezésein kivül önállóan megjelent fontosabb munkái a következők: A közigazgatási bíráskodás az alkotmányossághoz és az egyéni joghoz való viszonyában (Kolozsvár, 1877); Újkori alkotmányok (2. kötet, Kolozsvár, 1884—1888); Egyéni szabadság és parlamentarizmus Angliában (Kolozsvár, 1888): A kilencvenes évek reformeszméi és előzményeik (Budapest 1885): A rendőrség természete és állása a szabad államban (Budapest. 1901). Egyéb irodalmi munkái közül a következők érdemelnek említést: A jelszavakról (1904); A szeplőtlen fogantatás dogmája (1905); Megint jelszavakról (1907); Eötvös József és a külföldi kritika (1908); A keresztény vallás a társadalom harcaiban (1909). Eötvös és Montalambert barátsága (1918.). Tudományos és irodalmi munkássága elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 18S6-ban levelező, 1900-ban ren ies tagjává választotta. 1913-ban az Akadémia törlénelemfilozófiai osztályának volt elnöke. 1922-ben az Akadémia másodelnöke, jelenleg igazgatótanácsának tagja. Az Akadémiában mondott emlékbeszédeit (Rudolf Gneist felett 1898-ban. Brassai Sámuel felett 1899-ben, Pulszky Ferenc felett 1903-ban, Pulszky Ágost felett 1906-ban) az Akadémia adta ki, 1928-ban megjelentette értekezései és kritikái gyűjteményének első kötetét 60 év irodalmi küz511