1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - XII. Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - Berzeviczy Albert dr.

államtitkár lelt s az ez év őszén megtartóit általános választásokon Lőcse város egyhangúan választotta meg képviselőjévé. Csáky Albin gróf oldalán vett részt az egyházpolitikai javaslatok előkészítésében s a körülöttük lefolyt parlamenti harcokban, amelyek során a szabadelvű álláspont egyik legexponáltabb képviselője volt. Most már a főváros nyolcadik kerületének volt képviselője, mely 1890-től kezdve 1906-ig hatszor egymás után választolta meg képviselőjévé. Még 1894-ben, a Wekerlekormány rekonstrukciója alkalmával Csáky Albin gróffal együtt megvált államtitkári állásától. Munkásságának javarésze most a képviselőházban s a közösügyi delegációban zajlott le s a Bánffykormány megalakulása után, 1895 januárjában a képviselőház egyik alelnökévé választotta. 1896 áprilisában Ferenc József valóságos belső titkos tanácsosainak sorába emelte. Az 1896 őszén összeült képviselőház ismét megválasztotta alelnöknek, erről a méltóságáról azonban, mert az obstrukciónak az akkori házszabályok alapján véget vetni nem lehetett, házszabályellenes eljárásra pedig kapható nem volt, 1898 december 7-én Szilágyi Dezső elnökkel együtt leköszönt. A Ház újra megválasztotta ugyan, ám ő semmiképpen sem volt hajlandó ezt a tisztséget tovább viselni s most a képviselői padokból s a legfontosabb bizottságokban fejtett ki széleskörű munkásságot, miglen 1903-ban a Tiszakabinet vallás- és közoktatásügyi minisztere lett Az akkori szokásokhoz képest uj választásnak vetvén magát alá, a budapesti józsefvárosi kerület ezúttal hatodszor választotta meg képviselőjének. Kultuszm iniszhrségének legjelentősebb eredménye a népoktatási törvény módosításáról szóló javaslata volt. Nagy súlyt helyezett a magyar nyelv és irodalom eredményesebb oktatására, a tanítóképzés reformjára s a tanitóképesités államosítására is. Tisza Istvánnal együtt távozott a kormányból 1905 június 18-án s ekkor egyelőre visszavonult a politikától. A szabadelvüpárt, mint emlékezetes, ekkor feloszlott, de híveinek egy része a Nemzeti Társaskörben egyesült s ennek lett oszlopos tagja Berzeviczy is. Közéleti pályájának súlypontja most irodalmi és tudományos munkásságára helyeződött át, mely a magyar szellemi élet ma is nagyhatású vezéregyéniségei közé emelte. Már 1899-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett, 1903-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia iktatta tagjai sorába. Az előbbi 1904-ben alelnökévé, az utóbbi 1905-ben Eötvös Lóránt utódjaként elnökévé választotta. Idevágó munkássága rendkívül sokoldalú és nagyszabású. Minden munkáját tömör, szabatos és választékos stílus, éles logika, mély filozófiai érzék, áttekinthetőségre, nagy összefüggések felkutatására s összefoglaló előadásra való törekvés, 474