1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Bethlen István gróf

magyar sziget partjait is. A munkanélküliség nőttön-nőtt, a mezőgazdasági termények ára pedig zuhant lefelé s bár a kormány mindent elkövetett, itthon és a külföldön is, hogy a fokozódó romlást feltartóztassa, a helyzet egyre jobban kiéleződött s a válság leküzdésének eshetőségei egyre fogytak. A kormány a bolettával s földadómegtéritésel iparkodott a gazdákon segíteni; Bethlen áprilisban elment Rómába, ahol az Olaszországba irányuló magyar export fejlesztéséről tárgyalt: szeptemberben Genfben járt, hogy ott Románia, Jugoszlávia és Ausztria megbizottaival Magyarország és a szomszédállamok gazdasági együttműködése tárgyában folytasson tanácskozásokat; gazdasági jellege volt berlini utjának is novemberben, amikor a magyar-német kereskedelmi szerződés útjait egyengette, valamint ankarai látogatásának (oklóberben) és bécsi sejourjának is (1931 januárjában), mely alkalommal a preferenciális vámrendszer s egy kölcsönös kontingensekben szabályozott csereforgalom állott tárgyalásainak középpontjában. Visszatekintve meg lehet állapítani, hogy sokat Magyarország helyzetén Bethlenen kivül fekvő okokból mindez nem lendített. Akkor azonban sok reményt fűzött hozzá a magyar közgazdaság és különösen a politikai világ, annál is inkább, meri e külföldi útjainak politika jelentősége sem maradt el a gazdasági mögött, hiszen például Ausztriával ekkor kötött barátsági szerződést és kétségkívül nagy mértékben emelte az ország nemzetközi presztízsét az a kitüntető és szíves fogadtatás, amelyben Bethlen mindenütt részesült. Aminthogy tekintélyt és súlyt kölcsönöztek az országnak idegen államférfiaknak Budapesten való látogatásai is. (Grandi ujabb látogatása júniusban, Schober budapesti tanácskozásai júliusban, Venizelosz útja még 1929 októberében, stb.) Külpolitikailag Bethlen csillaga akkor még zenithjén ragyogott: Magyarország szilárdan támaszkodhatott Olaszország és Anglia kifejezett barátságára, emellett viszonyunk a kisentente államaihoz időnként kétségtelenül engedett feszültségéből, Franciaország pedig, kivált mióta Magyarország a német-osztrák vámunió tervével szemben a teljes temlegesség álláspontjára helyezkedett, egyre intenzivebb érdeklődést és több jóindulatot tanúsított Magyarország iránt, bár Bethlen a revízió kérdésében egyre nvillabban vallotta azt a felfogását, hogy „Páneurópa miatt nem lehet megkövesedni hagyni Magyarország jelenlegi határait" s hogy közeledésünk az utódállamokhoz a kisebbségi kérdés rendezése nélkül elképzelhetetlen. A belpolitikában is aránylag nyugodtan haladt még ekkor az ország szekere a konszolidáció országútján. Az ellenzék ugyan egyre hevesebben támadta a kormány pénzügyi és gazdasági politikáját (— az előbbit az adósróf tulfeszitése, fényűző és költekező mivolta, valamint a gazdasági élet szükségleteinek elhanyagolása, 46