1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Bethlen István gróf

az utóbbit főként programtalansága, kapkodása, protekcionalizmusa s egyes kurzusalapitotta intézmények dédelgelése miatt —), nem kiméivé belpolitikáját sem és főként az általános titkos választójogot, a közszabadságok helyreállítását, közéleti tisztaságot, a közigazgatás racionalizálását és a bürokrácia megfékezését követelve, —> mégis nagyban és egészben különösebb zavar nélkül haladt minden Bethlen István által megszabott utján. Az ellenzék elhalározó akciókra gyengesége és frakciókra' való szakadozottsága miatt képtelen volt. A királykérdés körül az 1930 augusztusban felmerült konfliktus után a kedélyek megnyugodtak. Az államháztartás — látszatra legalább — egyensúlyban volt s az egységespárt szilárdabban állt a ,,gazda" mögött, mint bármikor. így érte meg kormányzatának tízéves jubileumát 1931 április 15-én. A gazdasági válság, melynek részletezése nem ide tartozik, a velejáró politikai elkedvetlenedés és bizalmi krizis, mély barázdákat szántott már ekkor a rendszer arculatján, ha két kisebb külföldi kölcsön még némi friss vért fecskendezett is az elalélni kezdő gazdasági életbe. A nagy kölcsön már az utópiák birodalmába tartozott s egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a gazdasági minisztériumokban az évek során súlyos hibák halmozódtak fel. Bethlen István ekkor nagy politikai operációra szánta el magát: jóval az országgyűlés mandátumának lejárta előtt uj választásokat irt ki. Az volt-e a célja ezzel, hogy elterelje az ország figyelmét a gazdasági bajokról s hogy a gazdasági bizalmi krízist politikai bizalmi nyilatkozattal törje le, — az volt-e a célja, hogy időt nyerjen az elébe tornyosoló súlyos problémák gyenge oldalának kikutatására, — önigazolást keresett-e a maga számára, vagy azt akarta-e demonstrálni, hogy az ország a bajok dacára is mögötte áll, nem bizott talán abban, hogy a többség majd ha ciklus véget ér, meg fogja ajándékozni a bizalmával? —- ma még nem lehet tudni. A választások (május—június) teljes győzelmet hoztak neki. Azt kellett hinni, hogy uralma ujabb öt esztendőre szilárd alapokon fekszik s ekkor egyszerre, mint egv görög sorslragédiában, két rövid felvonásban: összeomlott megdönthetetlennek hitt uralma júliusban, mikor a pénzügyi katasztrófa már teljes nagyságában kibontakozott, életbeléptetett egy sereg súlyos bank- és devizakorlátozást s néhány hét múlva, augusztus 19-én, beadta lemondását azzal, hogy a válság megoldásához u j emberek kellenek. Az ellenzék fellélekzett, mintha lidércnyomástól szabadult volna, de az ország mély gondba sülyedve nézte a nagy államférfi visszavonulását. Még közreműködött az uj kormány megalakulása körül, segitvén Károlyi Gyulának a felmerült nehézségek leküzdésében, még biztatta az utódját, hogy legyen erős, — s aztán egyelőre visszavonult az aktuális politikától. 47