1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - VIII. A Magyar Nemzeti Bank elnöke - Popovics Sándor dr.

miniszteri tanácsos volt s e minőségében vett részt a hires SzéllKörber-féle magyar-osztrák kiegyezési tárgyalásokon, amelyek az egész ország lázas érdeklődése mellett folytak le. Popovits, aki a magyar kormány pénzügyi előadója volt e tárgyalások során, ekkor vonta először magára a közgazdasági és politikai közvélemény figyelmét. Dolgozott a pénzügyi közigazgatás szinte valamennyi ágazatában és résztvett a pénzügyminisztérium törvényelőkészítő munkájában is. 1903-ban adminisztratív államtitkár lett, 1906-ban a Wekerle-kormány megalakulásakor pedig politikai államtitkár s ebben az esztendőben választotta meg Pozsony város I. választókerülete országgyűlési képviselőjévé alkotmánypárti programmal. A pénzügyi tárcát a koalíciós kormányban Wekerle Sándor tudvalevően magának tartotta fenn; mivel azonban az általános kormányzat vezetésével túlontúl el volt foglalva, a pénzügyminisztérium tulajdonképeni vezetője ebben az időben pénzügyi államtitkára, Popovics Sándor volt, aki kitűnő politikai érzékkel ügyelt ara, hogy a koalíció örökös alkotmányjogi válságai a pénzügyi kormányzat érdekeit ne érinthessék. 1908-ban a király valóságos belső titkos tanácsosainak sorába emelte, egy évvel később pedig, hogy az Osztrák-Magyar Bank akkori kormányzója, Bilinski Leó, osztrák pénzügyminiszter lett, az OsztrákMagyar Bank kormányzójává nevezte ki. Karrierje ekkor mintha már tetőpontjára jutott volna, — mégis voltak még pályájának különösen Magyarország életére és jövőjére nézve fontos ujabb állomásai is. Mikor bankkormányzó lett, a magyar közvélemény javarésze már az önálló magyar bank felállítását sürgette; ő azonban pozsonyi választóihoz intézett búcsújában (lemondott mandátumáról, amikor bankkormányzó lett), a bankközösség fenntartása mellett foglalt állást és emlékezetes, hogy a munkapárt 1910. évi nagy választási győzelme után a magyar parlament még egyszer meghosszabbította a közös bank szabadalmát, még pedig 1917-ig. 1918 februárjáig állott az Osztrák-Magyar Bank élén. Ekkor Károly király a harmadik Wekerle-kormány pénzügyminiszterévé nevezte ki. A háborús viszonyok szülte óriási nehézségek folytán az államháztartás akkor már nagy bajokkal küzdött. A jegyforgalom, mely az utolsó békeévek átlagában 2.4 milliárdra rúgott, 1917 végén már 18.4 milliárdra nőtt. A korona igy elvesztette belértékének jó részét (1917 derekán már csak 40 svájci centimes-ot ért), és az árfolyam stabilizálása természetesen már Popovicsnak sem sikerülhetett, mert a korona értékelése jórészt olyan tényezőktől függött, amelyekre sem a magyar, sem az osztrák kormány már befolyást nem gya26 385