1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - III. A ref., ág. hitv. evangélikus és az unitárius egyház nagyjai, illetőleg főhivatalnokai - Dókus Ernő

jávai. 1907-től 1918-ig tanár volt a kolozsvári ref. teológiai fakultáson. Ez alatt az idő alatt jelentek meg Bevezetés a gyakorlati teológiába (1907), Ez amia Jézus (1910), Böhm Károly esztétikája (Besztercebánya 1913), A gyülekezési igehirdetés elmélete (Budapest 1915) és Látások könyve (Budapest 1917) cimü munkái. Még 1902—03-ban szerkesztője volt az Egyetemi Lapoknak, 1914-től 1918-ig a Protestáns Szemlének és 1918-tól 1921-ig a Református Szemlének. Alapította és szerkesztette Az Ut cimü gyakorlati teológiai folyóiratot. 1918-ban egyházkerületi főjegyzővé választották s ezt a tisztet fölötte be 1921-ig, amikor mint a kálvinién templom lelkésze Budapestre került. Még ugyanebben az esztendőben dunamelléki református püspök lett. Bavasz nemcsak a legkiválóbb szónokok egyike, de filozófiai mélységével, tudásával, póz nélkül való szárnyalásával a hitszónoklásnak egészen uj iskoláját teremtette meg nálunk. Ujabb müvei: „Gondolatok" (Budapest 1921) és „Orgonazugás" (Budapest (1923), „Hazafelé" (1925), „A halál árnyékában'" (1926), „Tudom kinek hittem"' (1927), „A Táborhegy ormán" (1928). \z Akadémián és a Kisfaludy-Társaságban több emlékbeszédet tartott. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli s a Kisfaludy-Társaság rendes tagja, a Corvin-lánc tulajdonosa. Több belföldi és külföldi egyetem, illetve főiskola tb. doktora. DÓKUS ERNŐ a tis:áwimcni ref. egyházkerület fögondnoka. 1852-ben született. Középiskolai és jogi tanulmányai elvégeztével ügyvédi oklevelet nyert. 1870-től 1878-ig a miniszterelnökségen és a honvédelmi minisztériumban volt segédfogalmazó. 1878-ban miniszteri titkári ranggal megvált az állami szolgálattól. Nagy külföldi ut után mint a felsözempléni egyházmegye tanácsbirája, főjegyzője, gondnoka s a sárospataki ref. főgimnázium igazgatótanácsosa tevékenykedett. 1889-ben a sárospataki kerület képviselővé választotta és 1906-ig szolgálta sok tudással és hűen a szabadelvüpártot. 1910 óta fögondnoka a tiszáninneni ref. egyházkerületnek. Cs. és kir. kamarás. Tagja volt a régi főrendiháznak. Közéleti érdemei elismeréséül a kormányzó 1930-ban az 1. oszt. magyar érdemkereszttel tüntette ki. 366