1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - III. A ref., ág. hitv. evangélikus és az unitárius egyház nagyjai, illetőleg főhivatalnokai - Baltazár Dezső dr.

előbb hitoktató volt Budapesten, azután pedig 1898-tól 1900-ig a kultuszminisztérium tisztviselője. E minőségében a református ügyek előadója voll s a fiatal fogalmazónak oly erős pozíciója volt, hogy fontos és bizalmas egyházpolitikai kérdésekben maga referált miniszterének. 1800-ban, bár miniszterének személyes jóakarata gy<»rs élőhaladási biztosított volna számára, megvált hivatali állásától és lelkész lett Hajdúszoboszlón, 1904-ben pedig Hajdúböszörményben, ahol már mint esperes foglalta el parochiáját. Beiktatásától kezdve pályája gyorsan és lendületesen iveit felfelé, amit éjjel-nappal való munkában és tanulásban, szolgálatban, figyelésben és őrtállásban ki nem merülő hűségével érdemelt ki s 1911 augusztus ló-én egyháza legmagasabb méltóságába emelkedett: a nagyhírű debreceni egyházkerület történelmi nevezetességű elődök utódjául őt választotta püspökévé. Azóta egyházának legexponáltabb, híveinek rajongásától övezett képviselője. Megalapította az Országos Református Lelkészegyesületet, melynek ma is elnöke s amelynek az ö vezetése alatt igen nagy része van a lelkészi tekintély öregbedésében és a kálvinizmus sok nagy erkölcsi és politikai sikerében. Nagyszerű egyházi szónok és erőteljes harcos temperamentum, akiben a protestáns gályarabok áldozatos elszántsága, a krisztusi szeretet ékessége és erősen demokratikus szociális érzék egyesül. Valóban nem csoda ily körülmények között, hogy az alföldi magyar nép és a haladottabb református papság körében rendkívüli népszerűségre emelkedett. Debrecen fejlődése körül is igen nagy érdemeket szerzett magának: oroszlánrész illeti például a debreceni egyetem megalapításában. 1918-ban ő fogadta és látta vendégéül IV. Károly királyt Debrecenben, aki meleg rokonszenvével tüntette ki, bár politikai meggyőződéséből, melyet a főrendiházban is nyíltan hirdetett, nem csinált titkot előtte sem, aminthogy Tisza Istvánnal is őszinte barátságban állott sok politikai meggyőződésben különbség dacára is. A román megszállás alatt, mely csaknem elbírhatatlan feladatokat rótt rája, a város főispánjával s több más notahilitással együtt ö vezette Mosoiu román tábornok parancsszerű kívánságára Debrecen küldöttségét Nagykárolyba Ferdinánd román király elé, üdvözlő beszédében a román csapatok magatartására való hivatkozással arra kérve őt, hogy védje meg városában a békesség, a szeretet s a szabadság evangéliumát. Utóbb a román királynál való tisztelgéseért sok támadást kellelt elviselnie, pedig meg kellett tennie, különben Debrecen nem menekülhetett volna az oláh seregek „akcióitól, amelyek rekvirálásra s a közönség megzsarolására" irányultak. Mikénl már előbb a főrendiházban, ugy a forradalom, illetőleg a kommunista uralom alatt és után is bátran állt ki a tiszta 364