1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Bethlen István gróf

Károly király pedig akkor, mikor a miniszterelnök ezeket mondotta, már Magyarországon volt. 1921 október 20-án, délután 4 óra 10 perckor repülőgépen Dénesfára érkezett. Az események, melyek most lejátszódtak, még emlékezetben vannak. Bethlen gróf súlyos lelkiismereti konfliktus árán — amelyről egy izben Apponyi Albert gróf tett tanúságot —, s az ántánt, de különösen a kisantant fenyegető magatartásának nyomása alatt a király ellen fordult. IV. Károly kísérlete meghiúsult s a kormány néhány nappal később kénytelen volt a királyt kiadni az angoloknak, a ikirály kíséretében volt politikusokat pedig fogságba vetette. November 3-án aztán Bethlen beterjesztette a detronizálásról szóló törvényjavaslatot, melynek elintézése után minisztertársaival egyetemben beadta lemondását (november 14.). A kormányzó újra őt bizta meg a kormány megalakításával. Rövid válság ulín elnöklete alatt létrejött az uj kabinet, ámde a szomorú királynipoknak nem ez a rövidesen megoldott válság volt az egyetlen politikai következménye: a nemzetgyűlés tagjainak egy része, amely eddig a kormány táborához tartozott, most nyilt legitimista fronttal a kormány ellen fordult s a kormányzat elé a királykérdés, a költségvetés és a választójog körül igen jelentékeny nehézségek tornyosultak. K nehézségek láttán Bethen most még jobban forszírozta régi tervének, egy egységes kormányzópártnak a megvalósítását. A nemzetgyűlésben tulajdoniképpen már csak a kisgazdapártra támaszkodhatott, amelyet a királykérdésben tett nyilatkozatai (különösen 1922 január 23-án) teljesen kielégítettek s a kereszténynemzeti egyesülés disszidenseinek és a kisgazdapártnak a fúziója (február 3.1 meg is teremtette az uj párt fundamentumát. Közben a kormány exlexbe került (január 1.) s a választójogi törvényjavaslat, amelyet az uj nemzetgyűlés összehívása céljából kellett volna megalkotni, csak február 11-én került tárgyalásra, tehát akkor s olyan körülmények között, amikor már nyilvánvaló volt, hogy belőle az ellenzék kemény ellenállása miatt nem lehet idejére törvény, hiszen a nemzetgyűlés mandátuma csak február 16-ig terjedt. Ezen a napon aztán a nemzetgyűlés csakugyan feloszlott s mert Bethlen a Friedrich-féle általános választójogi rendeletet, amelyet túlságosan szélsőségesnek tartott, nem akarta alkalmazni, most, mivel az ellenzék szándékainak törvényességét már eleve (kótségbevonta, egy általa egybehívott s a kormányzó elnöklete alatt állott közjogi konferencia („országbírói értekezlet") elé terjesztette a kérdés egész Ikomplexumát. A konferencia (február 21-én) az ő álláspontjára helyezkedett s a kormány rendeletileg kodifikálta azt a választójogot, amelyet a nemzetgyűléssel nem tudott elfogadtatni. A rendelet március 2-án jelent meg s a választások példátla3* 35