1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Mayer János

volt, hogy a nagy parlamenti válság idején Károly király az ő véleményét is meghallgatta. 1919 januárjában, mikor Szabó István kisgazdaminiszter lett a Berinkey-kormányban, Mayer az ő kérésére a közélelmezési minisztérium államtitkárságát vette át, de szerepük e kormányban hamarosan befejeződött: ellenforradalmároknak tartották őket, mivel ellenszegültek a kormány radikális túlzásainak s ezért mindketten távoztak még a szörnyű fordulat, a proletárdiktatúra kikiáltása előtt. Mayernek ekkor menekülnie kellett Budapestről. Hazament tehát falujába, ahol része volt a hevesmegyei ellenforradalmi mozgalmakban, amelyek miatt aztán sok zaklatásnak volt kitéve. Az ellenforradalom győzelme után, 1919 augusztus 15-én, kisgazdaminiszter lett a Friedrich-kormányban, a Huszár, Simo nyi-Semadam, valamint az első s a második Teleki-kormányban pedig földmivelésügyi államtitkár volt. Ebben az állásában az ő befolyása érvényesült, amikor a kisbérletek s a házhelyek kérdése még a földreform előtt átmeneti rendezést nyert.Az első Bethlenkormányban közélelmezési miniszter volt (1921 április 14—1921 június 29) s e minőségében ő állította vissza a szabad gabonaforgalmat, mely a háború második éve óta szünetelt, e minisztérium feloszlatása után pedig visszament államtitkárnak a földmivelésügyi minisztériumba. 1921 december 2-től 1922 június 16-ig földmivelésügyi miniszter volt, Bethlen István kormányának az 1922. évi választások után történt rekonstrukciójakor a mezőgazdasági kiviteli ügyek intézésére kapott megbízást tárcanélküli miniszteri hatáskörrel. Nagyatádi Szabó István 1924 november 1-én bekövetkezett váratlan halála után, november 20-án, a kormányzó újra földmivelésügyi miniszterré nevezte ki s most már az maradt egészen a Bethlen-kormánynak 1931 augusztusában történt lemondásáig. Az a hét esztendő, amelyet a földmivelésügyi tárca élén töltött, egyike a magyar agrárpolitika legtermékenyebb korszakának, mely csak az 1931-ben bekövetkezett, páratlanul súlyos gazdasági és pénzügyi válsággal ért véget. Pedig a legnehezebb időben állt egy olyan tárca élén, amelynek felületén a legélesebb érdekek ütköztek össze és valóban nem csekély sikere neki, hogy amíg egyrészt meg tudta védeni az uralkodó pozícióba került agrár demokrácia jogos érdekeit, addig másrészt sikerült'egyes birtokos osztályok között fennálló nagy ellentéteket is letompítania. Miután már első minisztersége alatt kiépítette a mezőgazdasági kamarák rendszerét i később mint a mezőgazdasági kiviteli ügyek intézésével megbízott meghatalmazott miniszter több ízben képviselte a kormányt Svájcban, Parisban s a római mezőgazdasági intézel tanácskozásain, most 1925-ben kezdődően a mezőgazda-*ági 204