1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.
Képviselőház - Apponyi Albert gróf
18-án) 'a frankvitában is. Ez a beszéd szinte klasszikus példája volt a politikai ellenfélre fokozottan kötelező tárgyilagosságnak. Megállapította, hogy a Ház politikai felelősség kérdésében mindaddig nem határozhat, mig a biróság a hamisítók perében ítéletet nem mondott. Alkotmányjogi álláspontja a felsőházi törvény vitájában mondott beszédében jutott legpregnánsabbul kifejezésre. • A nemzetgyűlésen kivül való belpolitikai megnyilatkozásai legfőképpen a királykérdés körül forogtak. Kezdettől fogva azon az állásponton volt, hogy .,királykérdés pediig nincs, mert Magyarországnak törvényes királya van, aikit vis major akadályoz abban, hogy megkoronáztassék.' Több ízben fejtette ki, így Körmenden, 1925 június 21-én, ihogy a jogfolytonosság elve elsősorban a legitim királysághoz való ragaszkodásban jut kifejezésre, tehát az ősi alkotmány kultuszában, amelyből történelmi tradícióink és élő jogöntudatunk integráns része gyanánt a királyhoz való hűség folyik, valamint, hogy a legitim királyság helyreállítása a legjobb, sőt talán egyetlen esélye a magyar demokráciának. Más alkalommal (Székesfehérvár, 1926 június 6.) azt hangsúlyoz!.i. hogy a legitimisták nem terveznek semmiféle akciót azért, hogy elveiké! valóra váltsák; ennek majd csak akkor jön el ez ideje, amikor a nemzet exisztenoiális érdekeinek veszélyeztetése nélkül lehetséges lesz. Tett ezenkívül a királykérdésben még egy fontos nyilatkozatot, már az 1927-ben összeüli országgyűlés megnyitása után. Ekkor a legitimizmusnak a nemzeti királysághoz való viszonyát körvonalozta, mondván, hogy a legitim királyság hívei azon a közjogi állásponton vannak, amely néhai Károly király egykori kiáltványában van lefektetve. E kiáltványban, amelyei a király első visszatérési kísérleté után intézett a nemzethez, a következő alapvető kijelentések foglaltatnak: ,,a pragmatica sianclionak a közös birtoklásra s a kölcsönös védelemre vonatkozó rendelkezései érvényükei vesztették, ennélfogva a király Magyarország katonai és pénzügyi erejét sohasem fogja más országokra vonatkozó igényeinek érvényesítésére felhasználni; amennyiben a/ isteni gondviselés ugy rendelné, hogy más országok felel! is uralkodnék, ugy ez a körülmény Magyarország állami függetlenségéi sem katonai, sem külpolitikai szempontból soha a legkevéshé sem fogja érinteni." • A második nemzetgyűlés öl esztendeje s az ezt követő évek alatt egyébként Apponyi tevékenységének súlypontja külpolitikai térre esett. Több izben képviselte Magyarországot, illetve a kor is
