1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Klebelsberg Kuno Gróf dr.

Tisza István politikai államtitkára volt. Ekkor választotta meg a kolozsvári II. kerület munkapárti programmal országgyűlési képviselőjévé. Tisza István bukásakor ő is lemondott állásáról. A háború alatt a rokkant- és hadigondozás terén szerzett kiváló érdemeket. A forradalom alatt üldözéseknek volt kitéve: internálni akarták, amiért részt vett a Nemzeti Egyesülés Pártjának megteremtésében, de ugy ekkor, mint később a proletárdiktatúra alatt sikerült vidéken elrejtőzködnie s bár az egész forradalmi korszakban az országban tartózkodott, az üldözések elől bántatlanul menekült. t Az 1920. évi nemzetgyűlési választások alkalmával a keresztény nemzeti párt programjával a soproni kerület választotta meg képviselőjének. E pártból tizenhatodmagával kilépve, a disszidens-csoport élére került, melynek vezére volt mindaddig, mig a csoport 1922 februárjában a csatlakozásával akkor alakult egységes pártba bele nem olvadt. Ráday Gedeon gróf belügyminiszternek a II. Bethlen-kormányból való távozása után, 1921 novemberében, e Bethlen-kormány belügyminisztere lett. Ebben a minőségében az ő feladata volt a választójog kodifikálása. Javaslatából, mely az ellenzék leghevesebb ellenállását váltotta ki, nem lett törvény, rendelet formájában azonban életbelépett s az 1922-iki általános válasz tások, amelyek során ő maga Komáromban kapott mandátumot, az ő vezetése alatt folytak le. Belügyminisztersége alatt, 1922 április 3-án történt a szörnyűséges bombamerénylet az Erzsébetvárosi Kör ellen. Felhatalmazására akkoriban az Ébredő Magyarok Egyesületének helyiségeiben házkutatást tartottak, amiért a/ ébredők rendkívül heves módon támadtak ellene, — de Héjjas Ivánék napja valójában ekkor áldozott le. A merénylet áldozatainak sírjánál emelkedett szellemű gyászbeszédet mondott. A Bethlen-kormány 1922 júniusában történt rekonstrukciójakor megvált a belügyminiszteri tárcától s vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. Képességei ebben az uj állásában, mely leginkább felelt meg hajlamainak, bontakoztak csak ki igazában. Rendkívül szerencsés kézzel fogott hozzá feladatához, melyett missziónak tekintett s ezzel valóban uj korszak nyilt a magyar mivelődés történetében. Munkássága átölelte a nemzeti kultúra minden ágazatát, a legmagasabb tudományoktól a legalsóbbfoku népoktatásig s a művészetektől a testi kultúráig és emellett nem hanyagolta el a gondjaira bizott egyházak és felekezetek sorsát sem. Nagyban és egészben egy egységes kultúrpolitikai koncepciónak két irányban való egyidejű és egy célra törekvő haladását lehet e munka megnyilvánulásaiban felismerni. ICgyfelől a magasabb m Íveltsége! akarta fejleszteni 169