1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Apponyi Albert gróf

felolvasta a legitimisták deklarációját, amely szerint a trónfosztó javaslat szakítást jelent az ősi alkotmánnyal és jogilag hatálytalan. A deklaráció felolvasása után Apponyi a legitimista érzelmű képviselőkkel elhagyta az üléstermet. A nemzetgyűlés utolsó ülésszakában, amikor a Házat a választójog láza rázta s a bonyodalom már megoldhatatlannak látszott, Apponyi azt indítványozta, hogy a nemzetgyűlés felirattal forduljon a kormányzóhoz, amelyben fejtessék ki, hogy a választójog törvénybeiktatásának meghiúsulása esetén az uj választások kizárólag a Friedrich-féle választójog alapján ejthetők meg. A feliratot, illetőleg annak javaslatát február. 16-án a nemzetgyűlés utolsó ülése alatt Szterényi József báró és Homonnay Tivadar képviselők társaságában felvitte a kormányzóhoz, aki hármuk elölt azt a kijelentést tette, hogy törvénytelenséget sem elkövetni, Min tűrni nem fog. A nccmzelgyülés február 16-án faloszlott s az ellenzék aznap megalakult alkotmány védő bizottsága Apponyit elnökévé választotta. A választási hadjáratban korához képest szokatlan erővel s hévvel vett részt s megtörtént, hogy egyetlen napon hat helyen beszélt, mindenütt páratlan sikerrel, öt magát régi, hűséges kerülete, Jászberény választotta meg újra. A második nemzetgyűlésnek korelnöke volt, annak ünnepélyes megnyitásán (1922 június 7-én) azonban közjogi aggodalmai miatt nem vett részt A oilrilus elején igen tartózkodó álláspontot foglalt el és csak ritkán hallatta szavát. Ennek az oka politikai elszigeteltségében rejlett s mint egyik jászberényi beszédében mondotta (1921 október 20-án), abban, hogy sem a kormánnyal nem tudta magát azonosítani, sem pedig az oppozicióval, amelynek kormánybuktatási jogát — mint mondotta •— csak akkor ismerhetné el, ha képes volna a kormányzatért a felelősséget vállalni. Több feltűnést keltő nagy beszédet mondott a nemzetgyűlésit n. amelyekkel, ha felfogása győzedelmeskedni nem is tudott, mégis mindig mély hatást gyakorolt a Ház tagjaira. Emlékezetes I rekonstrukciós javaslatok mellett való állásfoglalása 192-1 április 15-én s nagyszabású beszéde, melyet ugyanez év december :\ án a há/s/.abálvrevizió ellen mondott. Ez utóbbi beszéxlében kijelentette, hogy a többségei addig, amig a választások a nyilvános szavazás elvén alapulnak, nem Ismerheti el a nemzeti akarat képviselőjének. A választójogi vitában is (1925 május 24-én), egyebek között a/t a tételt állította fel hogy „vagy elfogadjuk a titkos választást, vagy pedig nem akarjuk, hogy a választók valódi ak;i ráta jusson kifejezésre" s azt fejtegette, hogy a középosztálvban nagy és elszomorító visszaesést lát a negyvennyolc előtti korszak szélieméin/, képest. Nagyjelentőségű beszédet tartott (1926 március 2 17