1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Kállay Tibor dr.

form az egyenes adózást az addigi sokféle és különösen a háború alatt felszaporodott „pótlékolások" megszüntetésével négy hozadéki adóra (földadó, házadó, kereseti adó és társulati adó) és az ezeket kiegészítő és betetőző jövedelem- és vagyonadóra vezette vissza. Emlékezetes, hogy ez az 1922. évi adóreform s különösen annak a földadóra vonatkozó része csak igen erős parlamenti harcok után volt törvényerőre emelhető, amelyek során a nemzetgyűlés akkori elnöke, Gaal Gaszton ki is lépett az egységes pártból és elnöki állásáról is lemondott. Az állami bevételek fokozása mellett nagy gondot fordított Kállay a kiadások csökkentésére is, azzal az elhatározott szándékkal, hogy az államháztartást az állami alkalmazottak létszámának leépítésével és egyéb megtakarításokra törekvő intézkedésekkel a csonka ország helyzetével és a változott viszonyokkal összhangba hozza. Ezt a politikáját a nemzetgyűlésben is, amelyben mint a nagykanizsai kerület képviselője foglalt helyet, a legnagyobb erélylyel képviselte. Ámde a viágháboru kezdete óta tartó pénzromlás az adóreform s a messzemenő takarékoskodás ellenére az ő minisztersége alatt i>s csiak folytaitódoitit. Ezt a folyamatot a devázaközporot feláll iiá.sa s egyéb korlátozó intézkedések csak mérsékelhették, de fel nem tarthatták, mert a jóvátétel kérdésének rendezetlensége miatt a valutastabilizáláshoz okvetlenül szükséges külföldi kölcsönt megszerezni semmiképpen sem lehetett. Egyesek a külföldi kölcsön helyett egy egyszeri nagy vagyonadó kivetését ajánlották, — de megcsinálni ezt nem igen lehetett és nem is volt tanácsos, mert a reparációs bizottság egy 1923. évi határozatában határozottan fenntartotta annak a lehetőségét, hogy egy ilyen vagyonadó hozama egészben vagy részben jóvátételi célokra fordittassék. 1923 májusában a külpolitikai helyzetben érezhető javulás állt be s Kállay Tibor ekkor hozzálátott nagyszabású tervének megvalósításához, mely a repairációs zálogjogok feloldásaira, Illetve egy ennok folytán lehetővé váló külföldi kölcsönnek a felvételére volt alapítva. Erre volt szüksége, hogy a pénzértéket sta bilizálhassa s az államháztartás egyensúlyát helyreállíthassa. Ezt a tervezetét 1923 májusában a kormány Parisban csakugyan a jóvátételi bizottság elé is terjesztette. Ettől kezdve a jóvátételi bizottság és a Népszövetség előtt e tárgyban folytatott tárgyalások kötötték le minden idejét, ő vezette a Népszövetség pénzügyi albizottságának 1923 novemberi londoni ülésére kiküldött magyar delegációt. A többi üléseken és tárgyalásokon (Genfben, Parisban, Rómában és Budapesten) Bethlen Istvánnal együtt vett részt. Közvetlenül a tárgyalások befejezése előtt, 1924 február végén történt aztán, hogy Kállay a nemzetgyűlésben egy a tár152