1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.
Képviselőház - Kállay Tibor dr.
gyalások változó kilátásainak hatása alatt beállott koronaderout alkalmából — amikor a derout megakasztása céljából belső kényszerkölcsön felvételére kért felhatalmazást — kisebbségben maradt, amiért aztán haladéktalanul be ás adta a lemondását s most már a pénzügyi rekonstrukcióra irányuló javaslatait a nemzetgyűlésben csak mint azoknak bizottsági előadója képviselhette az időközben pénzügyminiszterré kinevezett Korányi Frigyes báró mellett. Az 1926. évi országos képviselőválasztások alkalmával ugyancsak Nagykanizsa választotta meg képviselőjévé — ezúttal egyhangúlag. De mandátumot kapott Budapest déli kerületében is, ahol az előző parlamenti ciklusban az egységes párt nem volt képviselve. A kormányból történt távozása után ugyanis a párt fővárosi mozgalmának az élére állott és hogy e mozgalomnak központot teremtsen, 1926 júliusban megalakította a Polgári Egység Klubját. Szervezőmunkájának eredményeképen 1926-ban vele együtt 4 egységaspárli képviselő került a fővárosból a képviselőházba. Politikája a Házban arra irányult, hogy m belső rend helyreállta és a pénzügyi szanálás végrehajtása után a kivételes hatalom megszűnjön, a parlament pozíciójának az erősilése mellett a szabadságjogok mielőbb helyreállíttassanak és az ország visszavezettessék az alkotmányos kormányzás útjára. Ezen szabadelvű felfogásban csoportosult köréje az egységespárti képviselőknek egy csoportja is. 1927 első napján Budapesten mondott beszédében lándzsát tört a választójog titkossága mellett (a „titkosság" bentfoglaltatik a párt programjában, állapította meg ekkor a párt, csak éppen gyakorlati megvalósításainak az ideje nem érkezett még el) s ugyancsak még 1927-ben akciót indított a hadikölcsönök valorizációja érdekében is. Minthogy azonban ugy látta, hogy az egységes pártban törekvéseit nem valósíthatja meg, abból az alkalomból, hogy a kormány a közgazdasági ügyek egységes vezetésére uj miniszteri állást kreált, 1928 ős/én kilépett a pártból, alkotmányjogi aggályokból is, de főként mert ez intézkedésben ujabb megnyilvánulását látta annak a fokozódó etatizmusnak, amelyet közgazdaságilag veszélyesnek itélt. Kilépése- alkalmával mandátumáról is lemondott és pártonkívüli ellenzéki programmal uj választásnak vetette magát alá Nagykanizsán, s e kerület ekkor ismét nagy szótöbbséggel küldötte a parlamentbe. Országszerte nagy tetszés kisérte elhatározását. Mivel azonban egy uj konzervatív párt kialakításának a lehetőségei akkor nem mutatkoztak, arra pedig — amire felszólították —, hogy a baloldali polgári ellenzék különböző frakcióit egyesítse, nem óhajtott vállalkozni, — pártokon kivül ma153
