1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Apponyi Albert gróf

lódva a hatvanhetes politikában, még az év végén bevonult a függetlenségi pártba. Az 1904/1905. évi téli választási hadjáratnak, mely az ellenzék szenzációs győzelmével végződött (1905. január 26.), ő volt a vezére. Az ellenzék tehát többséggé vált, de még nem volt kormányképes. A közvetítő kísérletek a királynál eredménytelenek maradtak. Jött a Fejérváry-kormány s ezzel az anarchia teljessé vált. Végre szeptember 23-án a király meghívta az ellenzéki koalíció vezéreit, köztük Apponyit, aki a nemzeti ellenállás vezére volt s aki, hogy Kristóffy belügyminiszter terveit ellensúlyozza, a választójog széleskörű kiterjesztése mellett foglalt állást. 1906 április 8-án végre létrejött a korona és a koalíció között a katonai kérdés kikapcsolásával az úgynevezett paktum s az április 9-én Wekerle elnöklete alatt kinevezett kormányban Apponvi a kultusztárcái vállalta. 1910 január 17-ig, a kabinet lemondásáig volt tagja a kormánynak. Miniszterségéhez fűződnek a néptanítók fizetésrendezéséről, a/ állami és nem állami iskolák jogviszonyainak szabályozásáról, az ingyenes népoktatásról s a lelkészi kongruáról szófló törvények. A koalíció bukása után, mikor a függetlenségi párt kettészakadt, a Kossuthpárthoz csatlakozott s mint ennek tagja kapott újra mandátumot a jászberényi kerületben, amelyet a Házban már 1881 óta megszakítás nélkül képvisel, az 1910 júniusában lefolyt választásokon. A választások Tisza István győzelmével végződtek s a koalíció pártjai újra ellenzékbe szorultak. A Kossuth-párt élén veti niosi részt az ellenzék harcaiban, amelyek az akkori kormányzati eszközök mellett bizony nem lélekemelő jelenetekhez vezettek a képviselőházban. Kossuth Ferenc 1914-ben bekövetkezett halála után ő lett a párt elnöke. A iháboru kitörésekor ellenzék és kormány a legélesebb harcban állottak egymássa/1. Most is Apponyi volt az, aki a pártok kibékülését kezdeményezte, hogy a válaszfalak ledöntésével az egész közvélemény egységesen álljon a kormány mögött az országra kényszeritett harcban. A treuga dei 1916-ig tartott. Ekkor az ellenzék, látva azokat a nagy hibákat, amelyek a külügyek és a hadügyek vezetés*' körül történtek, azl követelte, hogy ez ügyek \ ih'lére neki fokozottabb befolyás engedtessék. A király és a kormány hozzájárultak ehhez a követeléshez és az ellenzék Apponyit, Andrássyt és Rakovszky Istvánt küldle ki az ellenőrző bizottságba. Az akkori külügyminiszter, Burián István báró, azonban oly visszautasitőan viselkedett a bizottsággal'szemben, amikor az Béc*beti megjelent, hogy mind a hárman a képviselőház nyílt ülésén lemondottak megbízatásukról. A harc a képviselőházban most a választójog körül folyt. Apponyi egyike volt az elsőknek, aki a nagy véráldozatok után, amelyeket a magyar 14