1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Apponyi Albert gróf

nép a háborúban hozott, a választójog demokratikus kiterjeszté­sét követelte. Tisza István, a miniszterelnök nem engedett, de mikor 1917 áprilisában megjelent a király kézirata a választó­jog tárgyában, Tisza pozíciója megrendült és hamarosan távozni volt kénytelen. Az utána következő Esterházy-kormányban, majd a két háborús Wekerle-kormányban Apponyi kultuszminiszter volt. • A Károlyi-rezsim idején teljesen visszavonult a közélettől, a diktatúra elől pedig menekülni volt kénytelen. A vörösök nem engedték vasúton elutazni a fővárosból: kocsin menekült hát s egy- • ideig Fejér megyében s a Dunánlu! más vidékein bujdosott, mig végre nagynehezen sikerült átjutnia :i Dunán, eberhardi birto­kára. Ott élt a diktatúra öszeomlása után is és csak 1919 no­vemberében jött haza, amikor az ántánt budapesti főmegbizott­jánnk, Sir George Clarknak kezdeményezésére megindult kibon­takozási tárgyalások jelenlétét nélkülözhetlenné tették. Az akkor uralkodó keresztény-nemzeti irányról való felfogásáról megkér­deztetvén, azt felelte, hogy az ő kereszténysége nem ismer sem felekezeti gyűlölséget, sem fajgyűlöletet, QZ üldözés pedig nem politika. A kibontakozási tárgyalásokon, melyek egy koncentrá­ciós kormány megalakítását célozták, nagy erővel vett részt s már-már ugy látszott, hogy ő alakítja meg az uj kormányt, amikor ez a kombináció a keresztény-nemzeti egyesülés ellen­állásán az utolsó pillanatban meghiúsult. November 18-án, a Clark elnökletével tartott utolsó pártközi konferencián mondotta e párt megbízásából Ereky KároJy, a Friedrich-kormány köz­élelmezési minisztere, hogy egy Apponyi-kormányt nem támo­gathatna. — Végre egy őszinte szó! — felelte erre Apponyi s otDhagyta a tanácskozást, amely azután a Huszár-kombináció előtérbejutásá­val végződött. Apponyi most újra visszavonult az aktuális politikától s a béketárgyalások előkészítésének szentelte minden idejét s munká­ját, miután már előbb kilátásba helyezte, hogy elvállalja a béke­küldöttség elnökségét; amikor aztán a Huszár-kormány a december 5-én megtartott minisztertanács határozatából hivatalosan is fel­kérte az elnökség elvállalására, csakugyan vállalta is a rendkívül súlyos feladatot. A békeküldöttség élén február 7-én érkezett Pa­risba s február 16-án mondotta el a legfőbb tanács előtt híres békeexpozéját. Lehetetlen, hogy ez a nagyszerű beszéd fel ne nyi­totta légyen a Tanács szemét, ám az ántánt annyira elkötelezte magát kisebb fegyvertársainak, Magyarország szomszédainak, hogy a legfőbb tanács v kötelezettségen nem tudta túltenni magát. 15

Next

/
Thumbnails
Contents