1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Apponyi Albert gróf

pártjával együtt csatlakozott a szabadelvű párthoz. Kevéssel utóbb az 1901-es országgyűlés képviselőháza elnökké választotta s ugyanebben az esztendőben valóságos belső titkos tanácsosa lett a királynak. Az 1903. évre szóló ujoncjavaslat letárgyalása előtt előterjesztette katonai programját, az úgynevezett nemzeti engedmények megvalósítását követelve, de hozzájárult ahhoz, hogy a kérdés megoldása az uj véderőtörvény megvalósításáig elhalasztassék. Ezért nem is helyeselte a függetlenségi párt obstrukcióját az ujoncjavaslat ellen, de mint elnök a legtökéletesebb tárgyilagossággal vezette a Ház sokszor felette viharos tárgyalásait és fel kell jegyezni, hogy a nála jelentkező küldöttségeket arra intette: őrizzék meg a parlament iránt való bizalmukat. Szél! bukása után 1903 július 1-én, hogy az obstrukciót megállítsa, leszállt az elnöki székből s hatalmas beszédet mondott a parlamenti béke érdekében, de az obstrukció folyt tovább Khuen-Héderváry másodszori lemondásáig s mikor most már a szabadelvű pártnak is állást kellett foglalnia a katonai kérdésekben, a párt uj katonai programjának megalkotására kiküldött kilences bizottságnak Apponyi is tagja lett. ö az ellenzék felé hajlott; álláspontját ugyan nem sikerült érvényesítenie, de mégis bennmaradt a szabadelvüpártban, egészen addig, míg végképpen nyilvánvalóvá nem vált, hogy katonai követeléseit ebben a pártban meg nem valósithatja. Kilépési szándékát a többség által elhatározott párhuzamos ülések érlelték meg, amelyek az obstrukció erőszakos letörését célozták. November 26-án tehát kilépett a pártból, miután a házelnökségröl már november 3-án lemondott volt. Vele mentek a volt nem- / zeti párt tagjai, akikkel most újra megalakította a Nemzeti Pártot. Ez a párt hatvanhetes volt, de különösen a katonai kérdésben erősen közeledett a függetlenségi párthoz s a Tisza István tervezte házszabályszigoritás kérdésében is magáévá tette a függetlenségi álláspontot, mely a házszabályreviziót a választójog lényeges kiterjesztésével hozta junktimba. A házszabályrevizíó elleni küzdelemben most már Apponyi Volt az ellenzék vezére. 1904 november 18-án jelentette ki az egész ellenzék nevében, ihogy a többség által kierőszakolt revízió érvényességét soha sem fogja elismerni. Ezt követte még aznap este az emlékezetes Perczel-féle zsebkendőszavazás. A harc folyt tovább. Apponyi belépett az ellenzéki pártok szövetségébe, a kormány pedig darabontokat szerződtetett a lex Dániel (uj házszabály) védelmére. Következett a végső nagy összecsapás: az ellenzék december 13-án kiverte a darabontokat és szétrombolta az üléstermet. Tisza erre házfeloszlatással felelt, bár a következő évi büdzsé még nem volt megszavazva s Apponyi. végkép csa13