1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Apponyi Albert gróf

gyakorolt királyi nyomás segítségével mégis törvényerőre emelkedtek. A szabadelvüpárt helyzete ezzel hatalmasan megerősödött, de a kormány viszonya a királyhoz megromlott, kivált azért, mert a királynak kelleti nyomást gyakorolnia a főrendiházra egy olyan ügy érdekében, melyet, mint Apponyi mondja, utált, s ;i Wekerle-kormány 1894-ben be is adta lemondását. A liberálispárt azonban kitartott mellette: a kormány élére újból Wekerle Sándor került. De ez a kabinet igen rövidéletű volt. A király ellenszenvével terhelten vezette az ügyeket, különösen azóta, hogy befolyásos udvari körök a Kossuth Lajos temetésekor lefolyt nagyszerű nemzeti gyászzarándoklatért, amelybe dinasztiaellenes irányzatot akartak belemagyarázni, őt tették felelőssé és ezért 1894 decemberében lemondott azzal az indokolással hogy nem birja tovább az uralkodó bizalmát. Súlyos, hosszú válság következett, amelynek folyamán a király Apponyi véleményét is kikérte s amely 1895 január 17-én Bánffy Dezső bárónak, a képviselőház akkori elnökének miniszterelnökké való kinevezésével ért végett. Bánffy formális fúziós tárgyalásokra hivta meg Apponyit, de ezek, mivel Bánffy a fúzió feltételéül a nemzeti katonai követelményekről való lemondást jelölte meg, eredménytelenül végződtek. Ebben az esztendőben szerepelt Apponyi Albert gróf először az Interparlamentáris Unióban. A konferenciát Brüsszelben tartották meg s Bánffy a magyar parlament erőteljes részvételét kezdeményezte, mert kapcsolatban a magyar állani küszöbön állott millenáris ünnepével, Budapestre akarta meghívni a következő évben tartandó konferenciát l e meghívás körül nagy csata kifejlődése volt várható. A magyar delegáció fényesen oldotta meg feladatát: Budapest a következő konferencia székhelyéül valamennyi szavazattal öt ellen elfogadtatott. Az év vége felé az ellenzék Apponyi vezetése alatt újra harcban állt a kormánnyal. De Apponyit annyira megkapta a készülő millenáris ünnep nagyszerű eszméje, hogy karácsony napján, pártjának orgánumában, a Nemzeti Újságban „treuga dei'-t hirdetett. 1896 azonban még nem ért véget, amikor Apponyi harca Bánffy ellen újra megkezdődött, mert a kormány ebben az évben lezajlott általános választáso kon igénybe vette az erő^zíik és korrupció minden eszközét. Apponyi kíméletlenül ostorozta a visszaéléseket s a közéleti korrupciót, majd pedig az úgynevezett ..isehli klauzula" miatt fordult igen hevesen ellene. Az emiatt támadt ohstrukcióhan azonban még sem vett részt, mert „medicina pcj<>r morbo"-nak tartotta. A harc végül b Bánffy bukásához vezetett. Széli Kálmán kormánya következett i Apponyi most 12