1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Gaal Gaszton

akinek biztatására 1894 elején a Magyar ürnitológiai Központba állott be volontőrnek. Itt dolgozott Hermann Ottó oldalán 1897-ig, majd utóbb újra 1898—1900-ban. Közben egy évig balatonboglári családi birtokát kezelte. 1900—1902-ben Keszthelyen s Révfülöpön gazdálkodott. 1902-ben végleg átvette balatonboglári családi birtokát s azóta itt gazdálkodik. 1906 májusában a lengyeltóti kerület függetlenségi és 48-as programmal egyhangúlag országgyűlési képviselőjévé választotta, miután a választásokat megelőző nemzeti ellenállásban Somogyvármegyében már előbb tevékeny része volt. 1908-ban a kvóta felemelése miatt mandátumáról lemondván, a kerület másodízben is egyhangúlag megválasztotta. Az 1910-iki választásokon nem lépett fel újra. A proletárdiktatúra alatt balatonbogiári birtokát állami tulajdonba vették. Megkínálták ugyan birtoka kezelésével, de ezt visszautasította s a részére tulajdonul visszahagyott négyholdas konyhakertjében kézimunkásként dolgozott 1919 március hó 28-tól május 3-ig. Ekkor el akarták fogatni, de május 4-én elmenekült és Somogyban, majd Zalában bujdosott egészen a a diktatúra bukásáig. 1919 szeptember elején a Friedrich-kormány a Somogy-Tolna-Baranya vármegyék számára létesített kerületi kormánybiztosság élére állította s később a somogyi főispáni leendők végzésével is megbízta. Ilyen minőségben működött 1920 januárjáig, amikor a lengyeltóti kerület, mint a kisgazdapárt jelöltjét, ismét képviselőnek választotta meg. Egyike volt az első nemzetgyűlés legnagyobb tekintélyű tagjainak s esnek, valamint szigorú, puritán életfelfogásának köszönhette, hogy Rakovszky Istvánnak, a nemzetgyűlés első elnökének lemondása után (1921 július 30-án] a Ház egyhangúlag öt emelte elibe a nagyfontosságú közjogi méltóságba. Mint elnököt szigorú pártatlanság jellemezte. Mindig az objektív igazságot kereste. 1922 január 20-án, miután éles konfliktusa támadt Heniczky Ödönnel, bár továbbra is birta a Ház bizalmát, lemondott az elnöki méltóságról. A Ház január 20-án újra megválasztotta s az iránta való bizalom akkor jutott különösen ipontáu kifejezésre, amikor a választójog körül támadt parlamenti válság során arra vállalkozott, hogy az akkor már a legvégsőkig kiéleződött ellentéteket elsimítsa. A Ház minden oldalán rokonszenvesen fogadták ezt a vállalkozását s a túlnyomó többség iinlv sajnálkozással látta törekvéseinek meghiúsulását. Kétszer is les/állt az elnöki székből, hogy a békés megegyezés útjait a képviselői padokból egyengesse és február 15-én, mikor kilátás volt a megegyezésre, megtette azt is, hogy a rendelkezésre álló idő meghosszabbítása céljából — a javaslatot még aznap el kellett volna fogadni megállíttatta a Ház öss/es óráit A nemzetgyűlés feloszlása után megalakul! egységespárt alelnökévé választotta, 101)