1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Gaal Gaszton

régi kerülete pedig 1922-ben mandátumot adott neki a II. nemzetgyűlésbe is. Az 1922-ben összeült második nemzetgyűlés újból elnökévé választotta, de az elnöki tisztet most már csupán félévig viselte. A Kállay-féle adójavaslatokat, melyek az ország mezőgazdaságát s általában a falu népét — felfogása szerint — elviselhetetlenül túladóztatták, el nem fogadhatván, elnöki állásáról lemondott s az egységes pártból is kilépett. Ezzel, mint pártonkívüli képviselő, teljes függetlenséget biztosítván magának, az emiitett adójavaslatok ellen a képviselőház padjairól erős harcot indított. Azóta pártokon kivül állott 1926-ig, amikor három társával megalakította a parlamenti agrárpártot, amelynek programjával választotta meg 1926 december 10-én a lengyeltóti kerület — most már ötödizben — képviselőjének. Az uj Házban mindjárt a ciklus elején, újra erőteljes harcot indított a pénzügyi kormány adópolitikája és a pénzpocsékolás ellen. Ugy e tárgyban, mint főként a közéleti tisztaság érdekében és a képviselői összeférhetetlenségről tartott hatalmas beszédei rendkívül nagy feltűnést keltettek. Egyik parlameni beszéde miatt Scitovszky Béla belügyminiszterrel aíTérje támadt. A megállapított fegyveres elintézés további bonyodalmakra vezetett, mert a kormányzó nem adott engedélyt Scitovszkynak a fegyveres elégtételadásra. A miniszter ezért felajánlotta lemondását, amelyet azonban az államfő nem fogadott el. Közmegelégedésre az ügyet Scitovszky nyilatkozatával intézték el, amelynek loyalitását Gaal is elismerte. Ugyanezzel a beszédével kapcsolatban Pesthy Pál igazságügyminiszterrel is lovagias ügye volt, amely békésen imlé/ődölt el. Politikai magatartása ezidőtől egyre inkább ellenzéki irányba tolódott, bár pártja nem volt kifejezetten ellenzéki s bár a kormány több javaslatát ö is megszavazta. Álláspontjára a fokozódó mezőgazdasági válság is elhatározó befolyással volt, mert felfogása szerint a kormány annak érdekeit elhanyagolta s ugyanakkor az ipari és banktökét előnyben részesítette, az elhatalmasodó bürokráciát pedig nem India megfékezni. Ez ia felfogása magyarázza meg a kormány ellen intézett sok heves támadását a vámpolitika, a iársiilali adó s a kar te 11 kérdésiben, valamint számos éles felszólalását a tisztviselői összeférhetetlenség tárgyában. Erősen agrárszinezetü politikája a kisgazdatársadalomban élénk rokonszenvet váltott ki, különösen mikor 1930 elején egyes vidékeken a fokozódó agrárválsággal összefüggésben megindult az elégedetlenkedni kezdő kisgazdák szervezkedése. Ez a mozgalom eleinte nem volt ellenzéki jellegű; sok helyütt az egységespárti •tervezetek kebelében zajlott le és Mayer Jánoa akkori t'öldmivclésügyi miniszter ez év májusában Pécseit még maga is rés/Ivett 107