1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Gróf Apponyi Albert

85 mány második lemondása után, az úgynevezett kilences-bizottságban az ö programja szolgált a katonai kérdésekben a tanácskozás alapjául. Tisza István gróf kormány raj utasakor, bár álláspontját a kormány katonai programja nem egészen fedte, nehogy új tápot adjon az obstrukciónak, bentmaradt a szabadelvű pártban s csak 1904 novemberében, a párhuzamos képviselőházi ülések elhatározásakor lépett ki onnan s régi híveivel együtt újból megalakította a nemzeti pártot. 1904 november közepén, a Perczell-féle zsebkendőszavazás után belépett az ellenzéki pártok szövetségébe, a Ház feloszlása után pedig pártjával együtt bevonult a függetlenségi és 48-as pártba s tagja lett az ellenzék vezérlő bizottságának. Az 1905/6. évi válság idején a nemzeti ellenállás egyik legkiválóbb vezére és irányítója volt. Igen sok város és község választotta ekkor meg díszpolgárává. 1905-ben ő szerkesztette a szövetkezett ellenzék felirati javaslatát. A béke helyreállítása után a Wekerlekabinetben elvállalta a kultusztárcát. Nevéhez fűződik a néptanítók fizetésrendezéséről, az állami és nem állami elemi iskolák jogviszonyáról és a népoktatás ingyenességéről szóló törvény. Tágabb teret biztosított az oktatásban a magyar nyelv használatának. A kultúra decentralizációja s a vidék szellemi életének fellendítése céljából több vidéki gócponton kultúrházakat létesített. Befejezte az új kongruatörvényt s előkészítette a katolikus autonómiáról szóló javaslatot s a középiskolák reformját. 1910 elején megvált tárcájától. A koalíció bukása után, amikor a függetlenségi és 48-as párt ketté vált, Kossuth Ferenc pártjához csatlakozott s e pártnak, Kossuth Ferenc halála után, 1914-ben elnöke lett. A háború kitörésekor résztvett a Treuga Dei előkészítésében, amely az országra kényszerített harcban egységes közvéleményt állított a kormány mögé. A pártközi béke azonban 1916-ban felborult. Az ellenzék azt követelte, hogy a külügyek és hadügyek ellenőrzésére az ellenzék tagjaiból parlamenti bizottságot küldjenek Bécsbe. A király és a kormány hozzájárult ehhez a követeléshez, mire az ellenzék Apponyi Albertet, Andrássy Gyulát és Rakovszky Istvánt jelölte ki a bizottság tagjaiul, Burián báró külügyminiszter azonban oly ridegen fogadta a bizottságot, hogy az azonnal visszatért és lemondott megbiztatásáról. 1917-ben az Esterházy-, majd a két Wekerle-kormányban ismét kultuszminiszter lett, 1918 nyarának derekán azonban leköszönt. A forradalmak idején teljesen visszavonult a politikától, a kommunisták üldözése elől pedig Dunátúlra menekült, majd pozsonymegyei, eberhardi birtokára vonult vissza. Csak jóval a kommunizmus bukása után jött a fővárosba s résztvett a Clark-féle tárgyalásokon. Az ő kormányelnökségének gondolata is felvetődött, ez a terv azonban meghiúsult a pártok egy részének ellenkezésén. Apponyi ekkor ismét visszavonult az aktuális politikától, s egész munkásságát a béketárgyalások előkészítésére fordította. 1919 december elején felkérték őt a békedelegáció elnöki tisztének elvállalására. 1920 február 7-én érkezett Parisba a magyar békedelegáció