1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.
A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István
465 különösen a kiegyezési tárgyalások során. Nagy része volt a közös kvóta Magyarországra eső terhének csökkentésében. 1911nben belső titkos tanácsossá nevezte ki a király. A háború utolsó évében az Osztrák-Magyar Bank alkormányzója lett s az egyre súlyosodó pénzügyek romlásának lassításában nagy érdemeket szerzett. Az összeomláskor lemondott állásáról s visszavonult a közélettől. 1921-ben az állami jegyintézet alelnöki tisztségébe hívta meg a kormány, 1924-ben pedig az újonnan felállított Magyar Nemzeti Bank alelnöke lett, miután jelentős része volt a pénzügyi talpraállítás munkájában és sikerében. Az ország egyik legelismertebb közgazdasági és pénzügyi szakembere. Elnöke a Biztosítási Szaktanácsnak. A kormányzó nevezte ki felsőházi taggá. Tagja a pénzügyi bizottságnak. Dr Ripka Ferenc 1871-ben született Isaszegen. Római katolikus, nős, Budapest főpolgármestere, udvari tanácsos, a Ferenc József-rend lovagja, a II. osztályú csillagos magyar érdemkereszt tulajdonosa, a vitézségi érem szalagján adományozott koronás arany érdemkereszt, a polgári érdemkereszt, a koronás ezüstérem, a „Pro ecclesia et pontifice" pápai kereszt és a bolgár polgári érdemrend nagy tiszti keresztjének tulajdonosa. Fonyód község díszpolgára. Középiskoláit Budapesten, az egyetem jogi fakultását részben ugyanitt, részben Kolozsvárott végezte. Tanulmányútjai során, melyeken főként a világítási telepeket és az azok üzemét ellátó erőforrásokat tanulmányozta, megfordult Nyugateurópa minden államában, valamint a Balkánon. Közéleti szereplésének kezdete arra az időre esik, amikor a magyar városok a német példát követve, nagyarányú mozgalmat indítottak a monopolisztikus jellegű közüzemek községesítése érdekében. Ripka Ferenc akkor a Ganz-féle villamossági társaság vezető főtitkára volt és mint ilyen, résztvett a legtöbb magyar világító-üzem megszervezésében. Gyakorlati tapasztalatait, mint bizottsági tag, a főváros törvényhatóságában is érvényesítette. E téren közismertté vált szakavatottsága alapján hívta meg a főváros tanácsa a városi kezelésbe vett gázművek vezérigazgató-helyettesi állásába, később pedig a vezérigazgatói székbe. Nevéhez fűződik az óbudai gázgyár építése, mely nemcsak szakszerű berendezésével, hanem népjóléti intézményével is a legnagyobb elismerést keltette. Tevékeny része volt a főváros elektromos áramszolgáltató üzeme megváltásában és általában a fővárosi üzemek fejlesztésében is. Emellett jelentős irodalmi és rendkívül élénk társadalmi tevékenységet fejtett ki. Munkái: Mechwart-album; Gödöllő, a királyi család otthona; Erzsébet királyné Gödöllőn; A városi közüzemek és azok szervezete; •o