1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István

464 Egyházának életében is előkelő szerepet visz. Tagja az egyetemes református zsinatnak, főgondnoka a budapesti református egyháznak, tanácsbírája a dunamelléki református egyházkerületnek. A szakbizottságokban való állandó közreműködése mellett a plénumban nagy figyelmet keltő beszédet mondott minden közigazgatási javaslat tárgyalásánál. Elnöke a közigazgatási bizottságnak, tagja a közjogi és törvénykezési, a közoktatásügyi, a külügyi és a mentelmi bizottságnak. Örgróf Pallavicini János 1848-ban született Pádovában, Olaszországban; volt konstantinápolyi osztrákmagyar nagykövet. A soproni főgimnáziumban és a bécsi egyetemen végezte el tanulmányait s utána diplomáciai pályára ment. Egyideig a Ballplatzon szolgált, azután mint követségi attasé előbb Berlinben, majd Parisban és Londonban. Rátermettsége révén gyorsan haladt előre, mindinkább fontosabb pozíciókba jutott. 1887-ben, mint követségi titkár Belgrádba került. 1894-ben már Münchenben teljesített szolgálatot követségi tanácsosi rangban, de még ugyanebben az évben mint nagykövetségi tanácsost Szentpétervárra helyezték át. Mint a keleti politika egyik legjobb ismerőjét, 1899-ben kinevezték bukaresti követté s hét éven át itt működött. Mint nagykövetet 1906-ban a monarchia egyik legfontosabb őrhelyére, Konstantinápolyba helyezték át, ahol idővel a diplomáciai kar doyenje lett. Kiváló szolgálatokat teljesített Bosznia-Hercegovina annexiója idején, a balkáni háború alatt s a világháborúban. Érdemei elismeréséül többízben tüntették ki. Tulajdonosa a Szent István-rend nagykeresztjének. Tagja a külügyi bizottságnak. Pap Elek 1858-ban született Munkácson. Nős, belső titkos tanácsos, nyugalmazott államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke. A budapesti tudományegyetemen hallgatta a jogot s a jogi doktorátus megszerzése után, 1880-ban a pénzügyminisztérium szolgálatába lépett. Mint miniszteri fogalmazót, 1886-ban a pénzügyi közigazgatási bírósághoz osztották be, ötévi szolgálat után azonban visszakerült a pénzügyminisztériumba, ahol hamarosan osztálytanácsos, miniszteri tanácsos, majd 1909-ben államtitkár lett. Hosszú éveken át vezette a pénzügyminisztérium hitelügyi és költségvetési osztályát s rendkívül értékes munkásságot fejtett ki,