1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István

449 nál tanúsított vitézségéért zászlóssá léptették elő. Ugyanígy írja Pozsonymegye 1810-ben, hogy Concha Péter gyalogoskapitány, a megyei felkelőseregben hazafias kötelességének eleget tett. A család olasz eredete ezekből világosan kitűnik. Középiskolái után a budapesti és pécsi egyetemet végezte el, majd igazságügyi szolgálatba lépett. 1869-ben királyi táblai segédfogalmazóvá, 1870-ben pedig fogalmazóvá nevezték ki. 1872-ben ügyvédi vizsgát tett s ugyanebben az évben, egyetemi magántanárrá történt habilitálása után nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki a kolozsvári egyetemre, 1874-ben pedig ugyanott nyilvános rendes tanár lett. 1892 óta rendes tanára a budapesti tudományegyetemnek. Működése során a politikát adta elő. 1888-ban, mint a kolozsvári egyetem küldötte, résztvett a bolognai egyetem 800 éves jubileumán, ugyanakkor felkereste Kossuth Lajost is sacra san-michelei magányában. Látogatásának lefolyását 40-ik évfordulójakor közzétette a Budapesti Szemle 1928-as évfo'yamának júliusi, 608. számában. 1889-ben a Sooieté d'Assistance Publique párisi kongresszusán vett részt. Erdély társadalmi mozgalmaiban rendkívül tevékenyen közreműködött. 1886ban választotta tagjává a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek 1922-től 1924-ig másodelnöke volt. Ugyancsak másodelnöke volt a Szent István-Akadémiának is. 1903-ban a főrendiház örökös tagjává nevezte ki a király s a felsőházba is államfői kinevezés alapján került. 1928 szeptemberében végleg megvált tanszékétől és nyugalomba volnult. Meghívott tagja az Országos Magyar Gyűjteményegyetemnek, választmányi tagja a Magyar Filozófiai Társaságnak, tagja a Katolikus Vallási és Tanulmányi Alapok Ellenőrző Bizottságának. Irodalmi munkássága rendkívül kiterjedt. Főműve „Politika" című kétkötetes munkája. (Első kötet: Alkotmánytan, 1894; második kötet: Közgazdaságtan, 1905). Az első kötetet a Magyar Tudományos Akadémia nagydíjával, a második kötetet pedig a Sztrókay-díjjal tüntette ki. Főbb munkái: SzibiJl története (Feuillet O. regénye, Kisfaludy-Társaság kiadása, 1868); Néhány szó Grünwald Béla „Közigazgatásunk és a szabadság" című röpiratához (1870); A közigazgatási bíráskodás az alkotmányosság és egyéni joghoz való viszonyában (1877); A közigazgatási enquete (1881); Újkori alkotmányok (két kötet, 1884—1888); A 90-es évek reformeszméi és előzményeik (1885); Egyéni szabadság és parlamentarizmus Angliában (1888); A magyar faj hegemóniája (1891); A közigazgatási javaslatról (1891); A közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat (1894); A rendőrség természete és állása szabadállamban (1901); Az egyetemi ifjúság a nemzet életében (1901); A jelszavakról (1904); A szeplőtelen fogantatás dogmája (1905); Megint jelszavakról (1907); Báró Eötvös József és a külföldi kritika (1908). Az Akadémián mondott emlékbeszédeit: Rudolf Gneist felett 1898-ban, Brassai Sámuel felett 1899-ben, Pulszky Ferenc felett 1903-ban, Pulszky Ágost felett 1906-ban, az Akadémia adta ki. A szaklapokban igen sok szakcikke és tanulmánya jelent meg. Tagja az országos legfőbb fegyelmi bíróságnak, tagja a felsőház közigazgatási bizottságának. 2-1