1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István

441 Gróf Teleki Pál (A Közgazdasági Egyetem választottja) 1879-ben született Budapesten. Római katolikus, nős, egyetemi tanár, volt miniszterelnök. A budapesti tudományegyetemen hallgatta a jogot, de emellett földrajzi és geológiai tanulmányokat is folytatott. Egy évig a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója is volt. 1903-ban avatták jogi és államtudományi doktorrá, ettől kezdve azonban jogi tanulmányokkal már alig foglalkozott, hanem a földrajzi és kartográfiai tanulmányok felé fordult. Bejárta Európát, ÉszakAfrikát és Japánt. 1909-ben kiadta „Atlasz a japán szigetek kartográfiájának történetéhez" című munkáját, amely az egész világ tudományos köreiben nagy feltűnést keltett s amelyet a francia Société de Geographie a Jomard-díjjal tüntette ki. Az 1909-ben Genfben tartott nemzetközi földrajzi kongresszus a régi térképek tanulmányozására kiküldött hetes bizottság tagjává választotta meg. 1913-ban rendes tagja, 1925-*ben tiszteleti tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. 1909-től 1923-ig a Földrajzi Társulat — főtitkára volt. 1905-ben megválasztotta a somkuti kerület, amelyet mint disszidens, később mint alkotmánypárti, 1911-ig képviselt. A háború alatt az Országos Hadigondozó Hivatal elnöke volt. 1918ban a budapesti tudományegyetemen a gazdasági földrajz nyilvános rendes tanára lett. A forradalmak idején Svájcba, majd Szegedre menekült, ahol az ellenforradalmi kormányban a külügyminiszteri tárcát vállalta. A kommün bukása után ő kötötte meg az egyezséget a szegedi és a Friedrich-kormány között, majd a békeelőkészítő iroda vezetését vette át s egyik főbékedelegátus volt. 1920-ban keresztény nemzeti programmal választotta meg a szegedi belvárosi kerület s ebben az évben a Simonyi-Semadam-kormány külügyminisztere lett. Simonyi-.Semadam Sándor lemondása után, miután Bethlen István gróf kormányalakítási kísérlete meghiúsult, a kormányzó őt nevezte ki miniszterelnökké. Amikor a trianoni békeszerződést a nemzetgyűlés törvénybe iktatta, vád alá "*• helyezési indítványt tett önmaga ellen, amit a nemzetgyűlés mellőzött. Kormányelnöki működése a legválságosabb időkre esett, amelyet megnehezített a kétes értékű koalíció folytonos ingadozása. Ebben az időben történt néhai IV. Károly király első visszatérési kísérlete is. Az ennek következményeként beállott parlamenti válságot elsimította ugyan, 1921 április végén azonban a kormányzó hadparancsa körül keletkezett bonyodalom miatt helyét Bethlen István grófnak adta át. Egyideig a Menekültügyi Hivatalt vezette, majd újra elfoglalta katedráját a közgazdasági egyetemen. 1922ben pártonkívüli programmal újból Szeged juttatta mandátumhoz, a politikai élettől azonban távoltartotta magát. Mint európai hírű