1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István

417 aihol a felsőoktatásügy vezetését vette át. 1887-ben államtitkár lett s ennek az évnek őszén megtartott országgyűlési választásokon Lőcsén egyhangúlag választották meg képviselővé. Mint államtitkár résztvett az egyházpolitikai javaslatok előkészítésében s az ekörül folyt nagy parlamenti harcokban. 1890-ben Budapest VIII. kerülete választotta meg, amelyet egymásután hat cikluson át képviselt. 1894-ben az első Wekerle-kormánnyal együtt ő is lemondott államtitkári állásáról, 1895 elején a képviselőiház alelnökévé választották, 1896 áprilisában pedig a király valóságos belső titkos tanácsosainak sorába emelte. Még ebben az évben megválasztották az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának alelnökévé. Az 1896 őszén összeült országgyűlés képviselőháza ismét megválasztotta alelnökévé, méltóságáról azonban 1898 decemberében Szilágyi Dezső házelnökkel együtt leköszönt, mert a házszabályok az obstrukció megakadályozására alkalmatlanoknak bizonyultak, házszabályellenesen elnökölni pedig sem ő, sem Szilágyi Dezső nem akart. Az ezután következő években főként a delegációban és a magyarhorvát bizottságban fejtett ki érdemes munkásságot s fokozott mértékben folytatta soha abba nem hagyott esztétikai műtörténeti és publicisztikai működését. Esztétikai és történelmi tanulmányai, kultúrtörténeti monográfiái és útirajzai ekkor már az író- s tudósvilágban is rendkívül tekintélyes helyet biztosítottak számára. 1899-ben a Kisfaludy-Társaság, néhány évre rá a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta. 1903-ban a király a gróf Tisza István kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterévé nevezte ki. Miniszterségéhez a jelentős alkotások egész sora fűződik, így a népoktatásügyi reform, a magyar nyelv eredményesebb oktatása, a tanítóképzés reformja, a tanítóképesítés államosítása. 1905 nyarán, amikor Tisza István gróf az ellenzéki koalíció nagy választási győzelme után megbukott, ő is megvált tárcájától s egyidőre teljesen visszavonult a politikai élettől. Munkásságát főként a Magyar Tudományos Akadémiának szentelte, amely ugyanebben az évben elnökévé választotta meg. A politikai élettel csak a régi 67-es pártból alakult Nemzeti Társas Kör révén maradt távoli kapcsolatban, de 1910-Jben, a koalíció bukása után, amikor ez a kör politikai párttá alakult és éppen az ő indítványára a nemzeti munkapárt nevet vette fel, Budapest II. kerülete beküldötte a képviselőházba, amely megalakulásakor elnökévé választotta. Másfél éven át töltötte be e tisztet, 1911-foem azonban lemondott, mert nem tudott boldogulni a katonai javaslatok elleni obstrukcióban megnyilvánult pártszenvedélyekkel szemben. Ettől az időtől kezdve politikai működése főként a külügyi kérdések körében mozgott. Az Interparlamentáris Unió tanácskozásain sokszor szállott síkra a magyar igazság érdekében. Trianon óta még fokozottabb munkásságot fejtett ki külpolitikai téren. A legutóbbi években a stockholmi, genfi és berni konferenciákon mondott nagyszabású beszédet a lefegyverzésről és a kisebbségi kérdésről. A lefegyverzés kérdésének kitűnő ismerője. Több mint tíz éve állandóan napirenden tartja ezt a kérdést az Interparla87