1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István

416 tanára, majd első dékánja lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1906-ban levelező, később rendes tagjává választotta. Érdemeiért 1909-ben a király magyar nemessé tette, .később a Ferencz Józsefrend közép/keresztjével tüntette ki. 1926-ban a thüringiai parasztszövetség tiszteleti tagjává, a brüsszeli Institut International des Classes Moyennes rendes tagjává választotta. Irodalmi munkái közül kiemelkedik a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott Észak-Amerika (1886), Agrárpolitika (1903), A rochdalei takácsok (1891), a Szocialista Programmok (1906), a Magyar föld tehermentesítése (1905), a Magyar Demokrácia (1904). Lefordította Bagehot „Lombardstreet" című munkáját is (1882). Tiszteletbeli elnöke a Magyar Gazdaszövetségnek, társelnöke a Magyar Nemzeti Szövetségnek, tagja a Statisztikai Szakvizsgálati Bizottságnak, az Országos Statisztikai Tanácsnak, az Országos Gazdasági Szakoktatási Tanácsnak, a Szerzői Jogi Szakértőbizottságnak, a Magyar Statisztikai Társaságnak, a Magyar Külügyi Társaság elnöki tanácsának s még sok más egyesületnek és intézménynek. Az Országos Mezőgazdasági Kamara választotta .meg a felsőház tagjává. Az elmúlt ülésszakban nemcsak a bizottságok munkájában vett tevékeny részt, hanem értékes munkát fejtett ki a plénumban is. Beszédét mindig általános figyelem kísérte. Tagja a közgazdasági és közlekedésügyi, a közoktatásügyi és a pénzügyi bizottságnak. Dr Berzeviczy Albert (A Magyar Tudományos Akadémia választottja) 1853-ban született a sárosmegyei Berzevicén. Katolikus. Belső titkos tanácsos, nyugalmazott vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Az I. osztályú Magyar Érdemkereszt, a Corvinlánc, s még sok más magas bel- és külföldi kitüntetés tulajdonosa. Atyja alispán volt. A jogot Kassán és Budapesten végezte, utána hosszabb külföldi tanulmányúton volt, majd a közigazgatás szolgálatába lépett. 1877-hen Sáros vármegye aljegyzője, 1880-ban főjegyzője lett, közben azonban az eperjesi jogakadémián a politika és a a jogtörténet tanára is volt. 1881-ben Eperjesen szabadelvűpárti programmal képviselővé választották. Nagy tudása és készültsége, különösen a közoktatásügyi és közigazgatási bizottságban kifejtett széleskörű tevékenysége csakhamar vezető szerephez juttatta a politikai életben. Még abban a ciklusban előadója lett a közösügyi delegációnak s évtizedeken át töltötte be ezt a tisztséget. 1884-ben régi kerülete újból megválasztotta, ebben a ciklusban a ház jegyzője s a válaszfel irati bizottság előadója volt. A király 1884-ben miniszteri tanácsossá nevezte ki a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba,