1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Petrovics György

237 ban, mint a keresztény községi párt egyik legagilisabb tagja. 1923-ban azonban az Usetti Ferenc elhalálozásával megürült mandátumot, mint pótképviselő, ő kapta meg a parlamentben. 1922-től a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsának tagja. A parlamentben főként közoktatásügyi, középítésügyi és fővárosi közigazgatási kérdésekkel foglalkozott, s figyelemreméltó beszédeket mondott. Intranzingens jobboldali meggyőződése miatt számos szóváltása és összetűzése támadt a szociáldemokratákkal. Tagja az Országos Középítési Tanácsnak s számos szakegyesület Választmányának és igazgatóságának. A székesfőváros törvényhatosági bizottságának örökös tagja és tagja a törvényhatósági tanácsnak. Rendkívül nagy szerepet játszik a keresztény társadalmi egyesületekben, amelyekben ugyancsak tisztségeket visel. Elnöke a Vakokat Gyámolító Egyesületnek, a Herminamezői Római Katolikus Egyházközségnek és az Iparoktatási Tanárok Országos Egyesületének. Az új országgyűlésbe ugyancsak a budapesti III. választókerület küldötte be a keresztény gazdasági és szociális párt lajstromán. Tagja a közigazgatási és a közoktatásügyi bizottságnak. Dr Petrovics György (Makó, egységespárt) 1878-ban született Battonyán, Csanád vármegyében. Görögkeleti, nős, Makó város nyugalmazott polgármestere. Édesapja járásbíró volt. Középiskoláit Szarvason az evangélikus főgimnáziumban, a jogot pedig Budapesten, Eperjesben és Kolozsvárott végezte. Kolozsvárott avatták a jogtudományok doktorává. Először a bíróságnál szolgált, majd Csanád vármegyében árvaszéki ülnök lett, 1917-ben pedig Makó város polgármestere. Tulajdonosa a II. osztályú polgári hadiéremnek. A makói kerület 1922-ben egységespárti programmal nemzetgyűlési képviselővé, 1926-ban pedig országgyűlési képviselővé választotta. Jegyzője volt a nemzetgyűlésnek és a képviselőháznak és többízben felszólalt, különösen a költségvetések tárgyalásánál, főleg közigazgatási és közgazdasági kérdésekben. Tagja Csanád vármegye törvényhatósági és közigazgatási bizottságának, elnöke a Makói Gazdasági Egyesületnek, főszerkesztője a Marosvidék című politikai napilapnak, önálló munkái: 1921-ben „Az októberi forradalom és az idegenmegszállás Makón", 1922-ben „A Makói Hagyma" című könyve és 1926-ban a „Petőfi törvényjavaslat" című füzete. Igazgatósági tagja a Szeged-Csanádi Vasút Részvénytársaságnak és a Miskolci Villamos Vasútnak. Tagja és tisztségetviselője több társadalmi egyesületnek. Az 1931-es választáson Könyves Kolonics József Kossuth-párti jelölttel szemben 662 szótöbbséggel választotta meg régi kerülete. A Ház egyik jegyzője.