1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Buchinger Manó

107 1906-ban volt tagja, amikor a nagyszőlősi kerületet választotta meg demokrata programmal, 1910-től pedig a halmi kerületet képviselte a háború végéig. Mindig Vázsonyi Vilmos szűkebb környezetéhez tartozott. A háború kitörésekor bevonult, mint százados a déli harctéren küzdött s kitüntetésit is szerzett. Az első nemzetgyűlésbe a főváros XI. válaszókerülete küldötte be demokrata programmal. Főként szociális kérdésekkel és a lakáskérdéssel foglalkozott a parlamentben. Széleskörű publicisztikai tevékenységet folytat, számos politikai, szociális és gazdasági vonatkozású cikke jelent meg a fővárosi lapokban. A második nemzetgyűlésnek nem volt tagja, de élénk tevékenységet fejtett ki a főváros törvényhatósági bizottságában — amelynek 1908 óta tagja — és a pártéletben is. 1926ban Budapest déli kerületében, mint listavezető kapott mandátumot demokrata programmal s egyik legtevékenyebb tagja volt a Háznak. Adóügyekben, szociális, jogi és pénzügyi kérdésekben mondott beszédei és interpellációi gyakran foglalkoztatták a plénumot. Elnöke a Lakók Szövetségének, alelnöke a Bűnügyi Védők Egyesületének, választmányi tagja az Ügyvédi Kamarának. Most is a főváros déli kerületének egyik képviselője. Tagja az igazságügyi és a közigazgatási bizottságnak. „» Buchinger Manó (Budapest III, szociáldemokrata párt) 1875-ben született Nyitrán. Felekezetnélküli, nős, szociáldemokrata párttikár. A polgári iskola három osztályát végezte Nyitrán, azután a könyvkötő mesterséget tanulta ki s már 1895-ben szervezte az ország könyvkötő munkásait. Német, tót és angol nyelven beszél. 1905-ben a szociáldemokrata párt titkára s a Népszava munkatársa lett. A párt életében mindinkább nagyobb tekintélyre tett szert. 1917-ben a stockholmi szocialista békekonferencia magyar delegációjának tagja, 1919-ben a berni szociáldemokrata kongresszusnak referense volt és igazságos, annexió és hadisarc nélküli békefeltételeket követelt Magyarországnak, A bolsevizmus kitörésekor lemondott párttitkári tisztségéről és passzivitásba ment. Az összeomlás után résztvett a párt újjászervezésében, s képviselőjelölt is volt, de visszalépett, mert a párt úgy határozott, hogy a választáson nem vesz részt. 1920 tavaszán Bécsbe ment s tíz évig élt ott, mint a Jövő című lap munkatársa. 1929 őszén Garami Ernővel tért vissza, s elfoglalta régi állását. Többízben volt külföldön agitációs körúton. Tagja a II. internacionálé végrehajtóbizottságának. Budapest déli választókerületének egyik képviselője. Tagja a közjogi, a könyvtári és múzeumi és a külügyi bizottságnak.