1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

A képviselőház tagjai - Lingauer Albin - erzsébetvárosi Lukács György dr.

javaslatoknak. 1895-ben mint miniszteri titkár az anyakönyvi osztályt vezette s ő indította meg a rendszeres anyakönyvvezetést. 1896-ban Lukács László lemondván az abrudbányai mandátumról, helyébe a kerület Lukács Györgyöt választotta képviselőjévé, de helyét nem foglalhatta el, mert 1897 március 23-án Békésmegye főispánjává neveztetett ki. Vármegyéje az agrárszocializmus melegágya volt. E tárgyban több tanulmánya is jelent meg. Megyéje fejlődése teljesen neki köszönhető. Tejszövetkezeteket, ipari kiállításokat rendezett, Gyulán kórházat, főgimnáziumot s más iskolákat, gyermekmenhelyet létesített. Hódmezővásárhelynek 1901-ben lett főispánja s méltóságát 1905 június 18-ig töltötte be, amikor Fejérváry báró minisztériumában elvállalta a vallás- és közoktatásügyi tárcát. A folytonos politikai harcokban nem végezhetett kulturális munkát, de a magyar nyelv intenzív oktatását, baptisták elismerését s a tüdővész nagy jelentőségének elismerését mégis keresztül vitte. Az ő minisztersége idején került a Ráth György múzeum állami tulajdonba. Miniszteri állásától 1906 március 6-án vált meg s ezután Gyulára vonult vissza és az irodalmi munkásság terére lépett. A Budapesti Szemlében, Jogtudományi Közlönyben s Közgazdasági Szemlében jelentek meg tanulmányai s egyideig szerkesztette a „Monarchia", majd a „Nemzetvédelem" cimü folyóiratot. Állandóan résztvesz Békésmegye és Gyula város törvényhatósági bizottsági ülésein, de figyelme legnagyobb arányban mégis a tüdővész veszedelmére irányul. 1906 óta a „József Királyi Herceg Szanatórium Egyesület" elnöke. Tüdőbeteg szanatóriumot és tüdőbeteg gondozókat létesített. Ezenkívül a Külügyi Társaság érdekében is buzgólkodott s az interparlamentáris konferenciákon Magyarország súlyos helyzetének legagilisabb hirdetője. 1904-ben megkapta a kamarási, 1905-ben a v. b. t. tanácsosi cimet. 1910-ben Békésgyula képviselővé választotta s a régi munkapárt tagja maradt az összeomlásig. Tagja volt a delegációknak is s a Házban gyakran felszólalt, különösen a belügyi és közoktatásügyi minisztériumok költségvetésének tárgyalásaiban. 1918-ban visszavonult Gyulára s csak közgazdasági és pénzügyi vállalatok vezetésében tevékenykedett. Az 1922-iki nemzetgyűlési választások alkalmával a gyulai kerület kisgazdapárti programmal képviselővé választotta s a nemzetgyűlésen nagy tevékenységet fejtett ki. 1923-ban az erdélyiek birtokfosztása ügyében a népszövetség tanácsa előtt képviselte a magyar érdekeket. 1924 augusztus 17-én pedig Kopenhágában 274