1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Batthyány Elemér gróf - Bernáth Géza - Concha Győző

161 idősb Conca Péter hasonlóképen, a milanói cimerlevélnek megfelelően. Az egykori császári és királyi hadilevéltár, nagyapjáról, ifj. Concha Péterről emlékezik meg, elmondván, hogy 1792-ben beállott közlegénynek és 1800-ban Altbreisachnál tanusitott vitézségeért zászlóssá léptették elő. Ugyanígy írja Pozsonymegye 1810-ben, hogy Concha Péter gyalogoskapitány a megyei felkelőseregben hazafias kötelességének eleget tett. A család olasz eredete ezekből világosan kitűnik. Középiskolái után a budapesti és bécsi egyetemet végezte el, majd igazságügyi szolgálatba lépett. 1869-ben királyi táblai segédfogalmazóvá nevezték ki, 1870-ben pedig fogalmazóvá. 1872-ben ügyvédi vizsgát tett s ugyanez évben, egyetemi magántanárrá történt habilitálása után nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki a Kolozsvári egyetemre, 1874-ben nyilv. rendes tanár lett ugyanott, 1892 óta a budapesti tudományegyetem rendes tanára. Működése során a politikát adta elő. 1888-ban mint a kolozsvári egyetem küldötte résztvett a bolognai egyetem nyolcszázéves jubileumán s ugyanakkor felkereste Kossuth Lajost is sacra san-michelei magányában. 1889-ben a Societé d'Assistance publique párizsi kongresszusán vett részt. Rendkívül tevékenyen közreműködött a társadalmi mozgalmakban is. Tagja volt Kolozsvár törvényhatósági bizottságának, az Erdélyi Múzeum Egyesületnek, a kolozsvári róm. kath. egyházközségnek és az Erdélyi Római Katholikus Státusnak. Alelnöke volt az Erdélyi Háziipar Egyletnek s igazgatósági tagja az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek, A Magyar Jogászegyesületben osztályelnöki s többizben előadói tisztet viselt s alelnöke volt a. Katholikus Sajtó Egyletnek 1896-ban választotta tagjává a Magyar Tudományos Akadémia, melynek 1922-től 1924-ig másodelnöke is volt. Ezidőszerint másodelnöke a Szent István Akadémiának. Irodalmi munkássága rendkívül kiterjedt. Főbb munkái ezek: A municipális rendszer Európában. (1869.) A közigazgatási bíráskodás. (1877.) A kilencvenes évek reformjai. (1884.) Újkori alkotmányok. (Két kötet, 1884—188.) Politika. (Két kötet, 1895—1905.) Eötvös állambölcselete és a külföldi kritika. (1908.) Eötvös és Montalambert barátsága. (191&) Emlékbeszédek Qneist Rudolf, Brassay Sámuel, Pulszky Ferenc és Pulszky Ágost fölött. Egyéni szabadság és parlamenti kormányzat Angliában. Ezenkívül igen sok szakn