1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 2. kötet Felsőház, Bp. 1927.

A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - békési vitéz Csanády Frigyes

162 cikke és tanulmánya jelent meg szaklapokban. 1903-ban a főrendiház örökös tagjává nevezte ki a király. A felsőházba ugyancsak államfői kinevezés alapján került. békési vitéz Csanády Frigyes 1861-ben született Laibaehban. V. b. t. t., ny. gyalogsági tábornok. Atyja a cs. és k.ir. hadsereg tisztje volt. Fiát Keszthelyen, majd Kremsmünsterben iskoláztatta s azután a bécsi hadapródiskolába adta be. 1879-ben hadapróddá nevezték kj a 69-ik gyalogezredhez, 1881-ben pedig hadnagy lett. 1882-ben részt vett a szerb határon garázdálkodó rablók és felkelők megfékezésében. 1886-ban főhadnaggyá nevezték ki, három évre rá pedig a honvédséghez helyeztette át magát, majd meg a hadnskolába vezényelték. Ennek elvégzése után mint vezérkari százados a budapesti IV. hadtest vezérkari osztályán működött, 1893 őszén az V. honvédkerületi parancsnoksághoz helyezték át. őrnagyi kinevezése után, a 15-ik honvédgyalogezrednél teljesített csapatszolgálatot, majd három évig a VI. honvédkerület segédtisztje, 1899-ben, ajlezredesi rangban a honvédelmi minisztérium osztályfőnöke, 1903-ban, mint ezredes a 12-ik gyalogezred parancsnoka, 1909-ben pedig mint tábornok, a 73. honvéd gyalogdandár parancsnoka lett. 1913-ban ő szervezte meg a 20. honvéd gyaloghadosztályt s annak élén vonult 1914 augusztusában az oroszok ellen. Hadosztálya véres harcok között vett részt az első háborús ősz hadműveleteiben s ő maga 1914 november végén súlyos mellövést kapott. Felépülése után mint lábadozó, a honvédelmi minisztérium hadbiztosságát vezette, de hamarosan kiment a harctérre s a 38. honvédhadosztály élén Strytől—Tarnopolíg üldözte az ellenséget, rengeteg foglyot és hadianyagot ejtve. 1915 november elején négynapi szakadatlan harcban verte vissza Siemkowce mellett azt az orosz támadást, melyet a cár jelenlétében hajtottak végre az oroszok. Száz orosz tisztet és 6000 főnyi legénységet ejtett fogságba. 1916-ban a lucki áttörés után a 10. hadtest élére került, mint gyalogsági tábornok és Zaturci-ig szorította vissza az előretört ellenséget s résztvett az orosz offenzíva végleges megtörésében. Ugyanez év őszén Erdélybe vezényelték, a 6. hadtest élére s a Magyaros körüli harcokban győztesen vetette vissza az orosz-oláh erőket.