1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

A képviselők életrajzi adatai - sztranyavai Sztranyavszky Sándor dr.

215 pártja megszervezésében önfeláldozó munkásságot fejtett ki. Egyizben Almássy Lászlóval együtt életveszélybe is került, amikor 1913-ban, az egyik időszaki választáson, a félrevezetett és felizgatott tömeg Almássyt, őt és Sooky főszolgabirót megtámadta és e közben súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Parlamenti működése alatt különösen belügyi és földmivelési kérdésekkel foglalkozott és figyelemreméltó beszédeket mondott e tárcák költségvetési vitáiban. Feltűnt azzal a beszédével, amelyet Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszternek a hadseregszállitóknak vizsgálati fogságból való szabadlábrahelyezése iránt kiadott rendelkezése kapcsán mondott. A világháború alatt mint az 1. honvédhuszárezred tartalékos főhadnagya két éven át teljesített harctéri szolgálatot. Különösen a Strypamenti harcokban tüntette ki magát. A signum laudis, a katonai érdemérem és a Károly-csapatkereszt tulajdonosa. Az oroszországi bolsevizmus kitörésekor a parlamenti munkától akkor magát távoltartó ellenzékhez azt a figyelmeztető felhívási intézte, hogy az oroszországi eseményekből vonják le a tanulságot és egységes nemzeti front megalakítására törekedjenek. A forradalom kitörésekor minden politikai és közszerepléstől teljesen visszavonult. A bolsevizmus idején a fővárosból nógrádmarcali birtokára ment s ott húzódott meg családjával. Az ezen a vidéken is megfordult bolsevista csapatokkal szemben gazdaságának alkalmazottai s falujának népe védte meg. Az 1920. évi általános választások alkalmával, bár volt kerülete jelölni kívánta, a jelöltséget nem vállalta el s az akkori politikai eseményeknek csak szemlélője volt. A kommunizmus bukása után még egyideig nógrádmarcali-i birtokán gazdálkodott, majd 1922 tavaszán a Bethlen-kormány Nógrád és Hont vármegyék főispánjává nevezte ki. Mint ilyen, fáradhatatlan munkásságot fejtett ki megyéjében a háború és forradalmak következtében szétzilált viszonyok rendezése érdedekében, valamint a megyei közigazgatás és állami igazgatás adminisztrációja terén. Fáradhatatlan és erélyes munkásságának eredménye a vármegyei közélet konszolidációja lett. Az elsők között volt, akik azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a szociáldemokrata munkásságot visszatérítik a nemzeti gondolat alapjára. Ezen a téren nagy sikereket ért el. A salgótarjáni medence munkásai iránt tanúsított szeretete és segítő munkássága következménye-