1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

A képviselők életrajzi adatai - kiripi és ivacskói Szuhányi Ferenc

216 képen a munkásság bizalma feléje fordult, ugy hogy az ottani szociáldemokrata pártszervezetek megbomlottak és a bányászok legnagyobbrésze visszatért a nemzeti alapra. Az emiitett bányavidék lakossága a legutóbbi választásokon egyhangúlag választotta meg országgyűlési képviselővé, miután a frankper kúriai Ítélete kapcsán történt koTmányrekonstrukció alkalmával a múlt év októberében, a kormányzó dicsérő elismerése mellett, főispáni állásától felmentették és egyúttal belügyi államtitkárrá nevezték ki. Az országgyűlési választásokat már ő vezette, mint államtitkár. A választási agitáció során igen sok beszédet mondott, melyekben a nemzeti egység és a munkásság nemzeti alapra való visszatérését hangoztatta. Társadalmi téren is igen élénk tevékenységet fejt ki. Több társadalmi, ikulturális és gazdasági szervezkedés életrehivása fűződik nevéhez. kiripi és ivacskói Szuhányi Ferenc. (Csenger, ep.) 1863-ban született a szatmármegyei Csengeren. Rőm. kath., elvált, földbirtokos. Középiskoláit Csengeren, Kalksburgban és Szatmáron végezte, mig az állam- és jogtudományi államvizsgát Pozsonyban tette le. Tanulmányai befejeztével hosszabb külföldi tanulmányutakat tett Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban, Török- és Görögországban. 1886-ban a kolozsvári törvényszékhez joggyakornoknak nevezték ki, pár év múlva azonban a közigazgatási pályára lépett. Fogalmazógyakornok, majd segédfogalmazó lett a belügyminisztériumban, ahol 1892-ig működött. Ekkor a szatmármegyei krassói kerület szabadelvüpárti programmal képviselőjévé választotta meg. Ugyanennek a kerületnek mandátumával került be az 1896-os országgyűlésbe. 1910ben a csengeri kerület választotta meg; nemzfeti munkapárti programmal. 1892-től 1901-ig a kérvényi bizottság egyik előadója volt s felszólalt az egyházpolitikai vitában, útügyi és földmivelésügyi kérdésekben, 1910-től 1918-ig tagja volt a földmivelésügyi, majd pénzügyi ^ bizottságnak is. A katonai rekvirálások és a dohánymunkások szabadságolása tárgyában interpellált s felszólalt a belügyi kölségvetés tárgyalásánál. Politikai működését a szabadelvű pártban kezdte, később a nemzeti munkapártba lépett át, majd a nemzeti