1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

A képviselők életrajzi adatai - Perlaky György

176 keresztülvitelével kapcsolatban, a Tisza-kormány belügyi államtitkárrá nevezte ki, mely állását 1917-ig, a Tiszakormány bukásáig töltötte be A háborúval a közigazgatásra nehezedő mind nagyobb követelmények megvalósítása s az akadályok leküzdése, végül a sztrájkmozgalommegszüntetése körül szerzett érdemeinek elismeréséül a király valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Számos bel- és külföldi rendjel tulajdonosa, igy a Lipót-rend középkeresztjének, a német Vaskeresztnek és az I. oszt. Vöröskeresztnek. A Friedrich-kormány megalakulásakor beiügyminiszter lett s tárcáját megtartotta a kormány lemondásáig. E minőségében, különösen a forradalmak után feldúlt közrend és a társadalmi béke helyreállítása érdekében fáradozott rendkívül sokat, bár a megszálló oláhok a kormány kezét erősen megkötötték. Azóta főként társadalmi téren működött mint a Magyar Nemzeti Szövelség országos elnöke. Az uj országgyűlésbe a komáromi kerület küldötte be az időközi választások során egyhangúlag, az egységespárt programmjával. Perlaky György. (Pécsvárad, ep.) 1885-ben született Szászváron. Róm. kath., nős, földmérési mérnök, az »Uj Barázda« felelős szerkesztője. Édesatyja szűcsmester volt. Középiskolái elvégzése után a budapesti műegyetemen mérnöki oklevelet nyert. Tanulmányainak kiegészítése céljából Ausztriában és Németországban járt. A háború kitöréséig az Országos Földmérés pécsi felügyelőségénél mérnök volt. 1914-ben bevonult katonának s több, mint három évet töltött a fronton. Mint tartalékos főhadnagyot a második Isonzó-offenzivában a hadiékitményes III. osztályú katonai érdemkereszttel, majd a kardokkal díszített bronz signum Iaudisszal, a kilencedik Isonzó-offenzívában pedig a kardokkal díszített ezüst signum laudis-szal tüntették ki. A Károly-esapatkereszt, a sebesülési érem és a jubileumi emlékérem tulajdonosa. A forradalom kitörése után visszatérve a frontról, ismét elfQglaita régi állását, de a szerb megszálló csapatok parancsnoksága szerbellenes magatartása miatt megfosztotta állásától. Buzgó munkát fejtett ki a baranyai polgárőrség megszervezésében s a szerb megszállás elleni küzdelemben, ami miatt 1919 őszén me-