1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

A képviselők életrajzi adatai - vámosi Nagy Emil dr.

163 rammal. Főként mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Az uj országgyűlésbe a szalántai kerület mandátumával került be. vámosi Nagy Emil dr. (Jászladány, ep.) 1871-ben született Kaposvárott. Róm. kath., nős, ügyvéd, udvari tanácsos, nyűg. igazságügyminiszter. Atyja Nagy Sándor országos hirü büntetőbiró volt. Gimnáziumi tanulmányait a budai II. ker. katholikus főgimnáziumban és Kaposvárott végezte. A budapesti egyetem elvégzése után Parisba ment egyesztendei ügyvédjelölti gyakorlatra és Darrest semmitőszéki ügyvéd és Raveton avoué irodájában állandóan érdemleges ügyvédjelölti működést fejtett ki. Az ügyvédi kamarába 1898-ban jegyeztette be magát és attól kezdve megszakítás nélkül ügyvédi gyakorlatot folytatott, egészen igazságügyminiszterré való kinevezéséig. Eleinte inkább büntetőjogi téren működött. Három évig volt Friedmann Bernát akkori hírneves kriminalista irodájában irodavezető s nagyhatású védőbeszédeivel széles körben lett ismertté a neve, később azonban Esterházy Miklós herceg hitbizományi uradalmának és egyéb uradalmak jogi igazgatásának kapcsán teljesen a magánjogi ügyvédkedesre tért át. 1905-ben Szolnokon Kossuth-párti programmal képviselővé választották. Rövidesen beküldötte a képviselőház a delegációba is, ahol mint a delegációnak legfiatalabb tagja, korjegyző volt és mint a zárószámadások előadója fejtett ki jelentékeny működést. A koalíciós rendszer uralma alatt a parlamenti életben mérvadó szerepre tett szert és nagy mértékben az ő működéséhez fűződik az a gondolat, mely annak az eszmének a különös kidomboritására törekedett, hogy a 48-as politika alatt a törzsökös magyar nép nemcsak közjogi politikát, hanem főleg elsősorban agrárirányzatu népies politikát ért. Működésében a kilátástalan közjogi szempontok félretételének sürgetése mellett inkább a saját felfogása szerinti 48-as agrárius politika kidomboritásán fáradozott. Ebben az irányban széleskörű agitációt és nagy publicisztikai működést fejtett ki a Budapesti Hirlap hasábjain. Ugyanakkor úgyszólván úttörő volt a régifajta, úgynevezett *liberális« igazságügyi törvények félszegségének kimutatása tekintetében és számos előadásában, cikkében és röpiratában sürgette a régifajta, elavult és a népre 11*