1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

A képviselők életrajzi adatai - vámosi Nagy Emil dr.

164 káros igazságügyi törvények népszeretettől áthatott, megfelelő módositását. Az Interparlamentáris Unió, Apponyi Albert ajánlatára, választmányi taggá választotta. Ezeken a tanácsüléseken hétizben képviselte Brüsszelben Magyarországot és az Unió tárgyalásain Európa különböző országaiban vett részt. A koalíció bukása után, 1910-ben, régi kerülete újból óriási többséggel visszaküldötte a képviselőházba, ekkor azonban már igen csekély politikai szerepet töltött be, mivel a nagy többségben bekerült munkapárt az ellenzékkel oly éles ellentétbe került, amely az ő előző politikai felfogásával nem egyezett meg. Amikor már világosan látta, hogy az obstrukció veszedelme a képviselőházról nem hárulhat el, letette a mandátumot, mert egyrészt a Tisza István gróf ellen való kíméletlen obstrukciót politikai érzületével nem tudta összeegyeztetni, másfelől pedig a munkapárthoz csatlakozni nem akart. Ekkor elsősorban az Esterházy hercegi hitbizomány jogi ügyei ellátásának szentelte az idejét, de amellett más irányban is igen jelentékeny ügyvédi működést fejtett ki. Mint néhai Esterházy Miklós herceg benső bizalmi embere, élénk részt vett a herceg ama ténykedésében, amellyel akkor még mindennemű törvényes kényszerítés nélkül 42.000 holdat engedett át a falusi földmivesembereknek népies kishaszonbérletekre, ami akkor az országban, de különösen a nagybirtokosok között, óriási feltűnést keltett és uttörőszámba ment. A kisbérletek tömeges alakítása terén végzett működéséért elismerésül néhai Ferenc József király 1912-ben udvari tanácsosi rangra emelte. Az 1922-es nemzetgyűlési választáson régi kerülete újra egyhangúan megválasztotta egységes kisgazdapárti programmal. Mindjárt július 3-án mondott nemzetgyűlési beszéde feltűnést keltett. Ebben a beszédében a nemzeti termelés gyakorlati emelését, a nép munkaalkalmainak növelését s az üzleti és gazdasági élet elősegítését sürgette. Bethlen István gróf 1923. év májusában megkínálta az igazságügyminiszteri tárcával, amit el is fogadott. Mint igazságügyminiszter elkészítette a büntetőjogi novellát s több nagyfontosságú igazságügyi reformot vitt keresztül, de pénzügyi-, közgazdasági- és szociális kérdésekben a miniszterelnök között és közte elvi nézeteltérések merülvén fel, 1924 tavaszán miniszteri tárcájáról lemondott s a kormánypártból is kilépett. Majd az adott körülmények között az ellenzéki működés sikertelenségét is belátván, nyolchónapi tartózkodásra Angliába utazott, ahol mélyreható jogi és politikai