1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

A képviselők életrajzi adatai - Lingauer Albin

150 állását. A románok azonban, a hűségeskü megtagadása miatt, 19121 júniusában repatriálták. Budapesten a Máv. igazgatóságánál kapott beosztást. Sok vasúti és szociológiai szakcikket irt a vidéki lapokba és szakfolyóiratokba. Tagja a Bács-Bodrogmegyei Gazdasági Egyesületnek, a Katholikus Népszövetségnek, az aradi Katholikus Körnek stb. 1921-ben, áz időközi választásokon Regőcén nemzetgyűlési képviselővé választották a Keresztény Nemzeti Egyesülés programmjával. Tagja volt a gazdasági és vízügyi bizottságnak. A második nemzetgyűlésbe ugyancsak a keresztény nemzeti egyesülés pártjának programmjával küldötte be a regőcei kerület A Házban főként gazdasági, közoktatásügyi és közlekedési kérdésekkel foglalkozott, többizben felszólalt egyes sajtóorgánumok erkölcsétien iránya ellen, valamint az elmúlt években elharapódzott véres párbajok megakadályozása érdekébben. Az uj országgyűlésbe ugyancsak a regőced kerület választotta meg egyhangú szavazással, a keresztény gazdasági és szociális párt programmjával. Lingauer Albin. (Kőszeg, kgszp.) 1877-ben született Gönyün. Róm. kath., nős, lapszerkeszt* Szombathelyen. Atyja bérlő, majd később pénzügyi tanácsos volt. Középiskolái elvégzése után jogot hallgatott Budapesten. Már jogász korában munkatársa volt az egyik jászberényi újságnak, de rövidesen az Országos Hírlaphoz szerződött Budapestre. 1901-ben munkatársa, majd szerkesztője lett a Vasvármegyének, melynek ma is szerkesztő-kiadója. A háború alatt a volhiniai, kárpáti és szerbiai frontokon küzdött. Háromizben megsebesült. A hadíékitményes III. oszt. katonai érdemkereszt, a kardokkal ékesített bronzés ezüst signum laudis, a Károly-csapatkereszt, a sebesülési érem és a II. oszt. német vaskereszt tulajdonosa. Már a Károlyi-forradalom alatt ellenforradalmi működést fejtett ki, a kommün kitörésekor pedig menekülnie kellett. Előbb Bécsben, majd Szerbiában húzta meg magát, abban a községben, melynek a háború vége felé parancsnoka volt. Később sőbb Szegedre ment, ahonnét Feldbachba küldöttek. Innét vonult be Lehár báró csapataival Nyugatmagyarországba. Az első nemzetgyűlésbe a keresztény nemzeti egyesülés pro-