1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.

Képviselőház - Bethlen István gróf

érvénytelenekké vállak, a jövőre nézve pedig kijelentette, hogy a nemzet, sem detronizálást, sem pedig puccsot nem fog tűrni. Károly király pedig akkor, mikor a miniszterelnök ezeket mondotta, már Magyarországon volt: 192Q október 20-án, délután 4 óra 10 perckor repülőgépével Dénesfára érkezeit. Az események, melyek most lejátszódtak, még emlékezetben vannak. Bethlen gróf súlyos lelkiismereti konfliktus árán, — amelyről egy izben Apponyi Albert gróf tett tanúságot — s az ántánt, de különösen a kis-ántánt fenyegető magatartásának nyomása alatt a király ellen fordult. IV. Károly kísérlete meghiúsult s a kormány néhány nappal később kénytelen volt a királyt kiadni az angoloknak, a király kíséretében volt politikusokat pedig fogságba vetette. November 3-án aztán Bethlen beterjesztette a detronizálásról szóló törvényjavaslatot, melynek elintézése után minisztertársaival egyetemben beadta lemondását, (november 14.). A kormányzó újra öt bizla meg a kormány megalakításával. Rövid válság után elnöklete alatt létrejött az uj kabinet, — melyben Klebelsberg Kunó gróf (kultuszminiszter), Kállay Tibor dr. (pénzügyminiszter) s Mayer János (földmivclésügyi miniszter) foglaltak helyet mint uj tagok, — ámde a szomorú királynapoknak nem ez a rövidesen megoldott válság volt az egyetlen politikai következménye: a nemzetgyűlés tagjainak egy része, amely eddig a kormány táborához tartozott, most nyílt legitimista fronttal a kormány ellen fordult s a kormányzat elé igen jelentékeny nehézségek tornyosultak. Bethlen e nehézségek láttán most még jobban forszírozta az egységes kormányzópártnak megvalósítását a most már kevesebb ellenállásba ütközött, mert tulajdonképen már csak a kisgazdapártra támaszkodhatott, melyet egyik híressé vált beszédében . sziklának mondott, amelyre a nemzet jövőjét építeni kell. (Nagy feltűnést kelteti az a beszédé is, amelyben azt mondotta: „el kell választani az aranyat a salaktól".) A nemzetgyűlés most az uj indemnitási javaslatot tárgyalta s a helyzet válságosra fordult, mert a provizórium érvénye december 31-én lejárt s a vita széles mederben hömpölygött még mindig tovább. A \itában, melynek folyamán az ellenzék rendkivül hevesen támadta a kormányt, a királykérdés, a közéleti visszaélések ügye s a választójog kérdése dominált, mely — közeledvén a nemzetgyűlés alkonya — egyre inkább előtérbe nyomult. 1922 január 1-én a kormány ex-lexbe került s a Ház még mindig az általános vitát folytatta, egészen január 20-ig, amikor Klebelsberg gróf előterjesztette a kormány választójogi javaslatát. Közben Bethlen (január 11 én) Bécsben járt, ahol fontos gazdasági tanácskozásai voltak az osztrák kormánnyal. A kormány elleni támadáU